segitomaria

 

Újraszülettünk, illetve„Feltámadtunk” és újra 25 évesek lettünk!

 

Az 1991-’92-es tanévben újraszülető Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium közössége ünnepel ebben az évben.

 

 Ünneplésünk első mozzanata október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén történt, amikor négy említésre méltó eseményben volt részünk:

  • az V-VIII. osztályok a Szentmise előtt népi, közösségi játékokat játszottak, ez idő alatt a IX-XII. osztályoknak P. Urbán Erik ferences atya előadást tartott a Szűzanya tisztelet Erdélyben témában
  • T. Obermayer Ervin atya, iskolánk volt diákja primíciás szentmisét celebrált körünkben,
  • a Codex Régizene Együttes előadását hallgathattuk meg szellemi örömmel,
  • valamint az Isten kezében című istenes versek versmondó versenyének keretében – 8 középiskola 49 diákja által – megszólaltatott költemények, valamint iskolánk nyugalmazott tanárának gondolatai irányították figyelmünket a transzcendensre.

            Negyed évszázad, 25 év telt el az újraindulás óta, amiért hálásak vagyunk. Imában mondtunk hálát Istennek a diákokért, tanárokért, alkalmazottakért, akik itt tanultak/dolgoztak, tanulnak/dolgoznak az Iskolában, akiknek köszönhetően a Hargita megyei gimnáziumok élmezőnyébe került az intézményünk.

            Mi, a Hit–Tudomány–Erkölcs kulcsszavakkal kifejezett területen tevékenykedő iskola vezetősége, tanári kara és diákjai, valamint alkalmazottai köszönetet mondunk minden kedves embertársunknak, klerikus és világi hívőknek, akik valamilyen formában (anyagilag és imával) segítették, és segítik a mai napig munkánkat, törekvésünket! Az Égiek segítsége mellett nagy biztatás, hogy vannak pártfogóink, „ügyvivőink”, amire nagyon rászorulunk minden tekintetben.

Isten fizessen meg mindenkinek mindent! Köszönjük a szülőknek is a bizalmat, a mellénk állást!

            Soha nem volt könnyű, s ma is nehéz az iskola helyzete, különösen a kényszer leépítések, s az egyre nagyobb követelmények miatt. Aggódva mondom: - Mit tehetnénk ezek ellenében? Azt gondolom, a legjobb válasz ez: mi újra az Égiekre, a felülről jövő segítségre és gondviselésre hagyatkozunk, s arra a tényre, amit lelkesen énekeltünk a Szentmise előtt:

“Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk. Ki a magas mennyekből gondot visel ránk.”

Ebben bízunk, az Istentől kapott képességeinket használjuk, és naponta tesszük, ami tőlünk telhető! A többi az Úr Isten dolga. Hiszem, hogy Szentfölsége megteszi, amit kell! Ilyen egyszerű! Akár a Weöres Sándor által megfogalmazott igazság: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

 

 

Simó Gáspár, spirituális