segitomaria

 

AMIKOR EMBERKÖZELI LESZ A TÖRTÉNELEM

 

Ritkán adatik meg, hogy az ember társaságban, ünnepi hangulatban, érdekes programok sorozatában, utazással egybekötve kerüljön közelebb a történelemhez, ráadásul úgy, ahogy az iskolában nincs rá lehetősége. Kipróbáltuk, megérte.

Korábban is ismertem a Rákóczi Szövetséget, de az ember nem tud igazán képet alkotni egy szervezetről, és annak tevékenységéről, amíg első kézből meg nem tapasztalja, miről is szól az egész. Ezért is örültem, amikor lehetőség adódott, hogy az általuk szervezett, 18. Gloria Victis rendezvénysorozatra utazhattam negyedmagammal, Kolumbán Magdolna vezetésével.

A programot már előre láttuk, nagyjából tudtuk, hogy mire számíthatunk, és azzal is tisztában voltunk, hogy a történelem lesz fókuszban, azon belül pedig az 1956 október 23-i események. Ennek ellenére is meglepetésként ért sok minden, amivel a szervezők vártak minket Budapesten. Elsőként Gyarmathy Lívia Szökés című filmjének vetítése ragadott magával, hiszen nem pusztán a filmet láttuk, hanem a rendezővel is beszélgethettünk, ami teljesen más szemszögbe helyezte az egészet, megtudhattuk a kulisszatitkokat, illetve a filmforgatás nehézségeiről is hallottunk egyet, s mást.

A háromnapos rendezvény második estéjén tartott fáklyás felvonulás egyszerre volt látványos, és megható: igazán különleges élmény tud lenni, amikor egy tömeg egyszerre mozdul, és az emberek fáklyákkal a kezükben emlékeznek. Ez persze csak része volt az esti ünnepségnek, amire a Bem téren került sor: a tér a forradalom napjának egyik fontos helyszíne volt, így ott emlékezve gyakorlatilag újraélhettük a történelem egy szeletét.

Kultúráról is gondoskodtak a szervezők: a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok előadására először kissé vonakodva ültünk be, de nagyon kellemesen csalódtunk, hiszen az 1992-ben alakult zenekar bebizonyította, nem csak Bartók, Kodály vagy Liszt csemegének számító műveit tudja előadni, hanem sok közismert dallal éri el azt a hidegrázós érzést, ami meg tudja szerettetni a zenét a hallgatósággal.

Összességében nem csak az előadásokról, az információkról, és a történelemről szólt a 18. Gloria Victis, hanem az emberekről is. Új ismeretségek, és barátságok köttettek, és megtapasztalhattuk, hogy milyen, amikor a felvidéki, a gyimesi és a csíki ugyanazt a nyelvet beszéli, mégis egymás közt is fordítaniuk kell a mondandójukat – erre a sokadik alkalom után is rá tudok csodálkozni, hiszen elbűvölő a sokszínűség.

Az biztos, hogy nem csak tudást, de élményt is nyújt egy ilyen esemény, ami igazából egy minden jóval megpakolt kirándulás. Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni.

André Krisztina, XII. B