segitomaria

Kedves Diákok! Kedves Szülők!
Barátaink! Kedves Kollégák!



  Ebben a rendkívüli húsvétra való készülődésben szeretettel hordozlak Titeket.

  A nagypénteki keresztútban Krisztus urunk egyre mélyebb magáramaradottságán, kiszolgáltatottságán elmélkedünk.
Talán soha nem volt ilyen alkalmunk, hogy ehhez ennyire közelférkőzzünk,
mint ahogy idén húsvétkor.

  Nincs is közöttünk olyan, akinek ma ne hiányozna valaki, aki nagyon fontos az életében.
Akivel a találkozást igencsak várja.

  Azt gondolom, hogy ebben az egymástól való elszigeteltségben döntéseket kell meghozzunk az életünk folytatására vonatkozólag.
Értékelni minden együttlétet,  minden jó szót, minden támogató tekintetet.
És persze megpróbáltatást,  nehézséget is.

  Ezekben a napokban ráérezhetünk arra is, hogy a nehézségek ellenére az Istent szeretőknek minden a javukra válik.
Nem lesz ez másképp, a mostani vírus körüli helyzet kapcsán sem.

  Bár a nagypéntek mély csendjében látjuk saját korlátainkat,  hiányos szeretetünket,
mégis jó tudni, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett és hívott meg minket.
  Bízzunk abban, hogy az Ő segítségével régi önmagunkból fel is támadunk. Jobbak leszünk.

  Ezt kívánom a magam és a ti számotokra is.
Azt a felismerést, azt a bizonyosságot  hozza el az idei húsvét,
hogy Isten számít ránk, terve van velünk, mert mindennél jobban szeret minket.
  Hiszen nem akármilyen áldozatot  vállalt értünk.

  A mostani hiányotok- mert bevallom, nagyon hiányoztok- forduljon minél előbb örömteli találkozásba!

Szeretettel
Tamás Levente

2020. április 10. nagypéntek