„Légy egy fűszálon egy pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”József Attila: Nem én kiáltok
Az a tény, hogy április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját, közismert. Ilyenkor felötlik bennünk a gondolat, hogy ha találkoznánk valamelyik költővel, mit mondanánk, esetleg mit és hogyan kérdeznénk, kapnánk-e választ kérdéseinkre, mit mondanának ők maguk.
József Attila talán azt válaszolná:
„Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szívét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.”
Vagy: Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.”
Radnóti egyszerűen csak azt mondaná: „ Lélek vagyok, élni szeretnék.” Vagy: „ …csak ülj a földre és beszélj az égre.”
Közben eszünkbe jut Áprily Lajos is, akinek gondolatait szívesen idézgetjük:
„Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.”
És ugyanígy eszünkbe juthat, Petőfi Sándor, Kányádi Sándor, Tóth Árpád, Arany János, Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Nagy László, Szabó Lőrinc és sok más költő egy-egy gondolata, remekbe foglalt hasonlata vagy metaforája, túlélve mindenféle időket. A legcsodálatosabb az, hogy egyes mondatok, költői képek gondolkodásunk szerves részévé váltak, és néha úgy használjuk ezeket a sorokat, mintha a sajátunk lennének. Talán ebben rejlik a költészet pótolhatatlan ereje. A költők pedig azok az értő és érző óriások, akik mondatokat, szavakat hagytak itt nekünk örökségül, megoldást, választ, magyarázatot, hiszen jobban ismerik a szívünket, mint olykor mi magunk. A versek világa egy olyan világ, ahol megértenek minket, ahol önmagunkra lelhetünk, ahol nem tudnak bántani, ahova elbújhatunk, egy olyan világ, ahol a saját belső világunk legmélyebb rezdüléseivel találkozhatunk, ahol szembenézhetünk, ahol megnyugodhatunk.
Iskolánkban, ezen a napon válaszoltunk József Attila azon hívására, miszerint:
„Én egyedül nem tudom fölforgatni a világot.”
A mai napon megpróbáltunk emlékezni: az 5-8. osztályosokkal festettünk, rajzoltunk, felolvastunk, írtunk, díszítettünk, számos magyar költő versét, egy-egy versrészletet vagy gondolatot idéztünk fel.
A magunk módján egy picit talán sikerült fölforgatnunk a világot.
Köszönjük Váncsa Mónika rajztanárnőnek, hogy segített megalkotni mindazt, amit mi megálmodtunk.
Bogdán Beáta, magyartanár
Vissza