Az idei táborunk, csak úgy mint a tavaly, a Libán tetőn volt, annyi különbséggel, hogy a tavalyi évben a Dzsungel vad és varázslatos világában jártunk, míg idén a cirkuszisták nyüzsgő, izgalmas, de olykor nehéz életével ismerkedtünk meg. Voltak köztünk emberi ágyúgolyók, bűvészek, szalagtáncosok, bohócok, akrobaták, zsonglőrök, állatidomárok, erőművészek, tehát sokfélék voltunk, de mindegyik kis őrsben megvolt az összetartás, ami létfontosságú a tábor operatív működéséhez.
Napjaink lételeme volt a játékoktól és programoktól fáradt, kis pozsgás arcok, amiben a legjobb az, hogy mindvégig fáradhatatlanul egymás társaságában tevékenykedtünk. Feledhetetlenek például azok a pillanatok, amikor bár senki sem szereti a hideg vizet, mégis egymás után potyogtunk dideregve a tiszta patak vízbe és énekünktől csengett az erdő, főként a rohampálya után, mivel mindenki nyakig sáros lett, vagy amikor a 3 sastoll próbásaink egy napig nem ehettek ugyan, de önfeledten vidították étkezéseinket színes-szagos népdalokkal.
Aztán azt sem érdemes kifelejteni, hogy az őrsök milyen lelkesen készültek jelenetekkel a minden napunkat lezáró esti eseményre, a tábortűzre, ami előfordult, hogy vicces, szórakoztató, vagy tanulságos és meghitt, családias hangulatban telt minden cserkész számára.
Habár szórakozásból egy fél pillanatig sem volt hiány, a törzsnek valahogy mindig sikerült valami tanulságot, és legfőképpen tudást átadni a programok alatt. Előfordult, hogy ez a tudás pusztán abban nyilvánult meg, hogy hogyan viszonyulok a másikhoz egy nem hétköznapi szituációban, ami szintén igazán fontos a sok cserkésztudás mellet, mint például a tűzrakás, csomózás, főzés, fahordás vagy elsősegélynyújtás. Az egyik legizgalmasabb közös élményünk a tábori zakuszka főzés volt, ami teljesen összehangolt minket.
A tábort, mint minden évben, idén is szentmisével zártuk, amikor a Spiri atya a lelkünket az égbe emeli, és közösen a sikeresen próbázott újonc cserkészekkel van, aki életében először, és van aki újra fogadalmat tesz, hogy híven teljesíti kötelességeit, és teszi a jót, ahol él. Már nagyon várjuk, hogy az idei cserkészévben is szívélyes kézfogással, jó szóval és mély ölelésekkel köszönthessük az újakat, és a régi cserkésztestvéreinket.
Hálásak vagyunk a Segítő Mária Alapítványnak és a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT-nek az anyagi támogatásért, a szülőknek minden segítségért, egyetemista vándor cserkészeinknek pedig, hogy mindig haza jönnek év közben és velünk táboroznak nyaranta. Idén nyáron újra találkozunk!
Kristály Bertalan, őrsvezető
Vissza