Két lehetőséget vázoltam fel a cserkészek előtt, őszi túra (október 22.) célpontjául: a Vargyas-szorosban lévő Almási-barlangokat és a Súgó-barlangot. Amikor a kicsik egyöntetűen azt mondták, hogy „Vonatozzunk!”, rögtön beláttam, hogy igazuk van: nem kerül pénzbe, s a szülőket sem kell megterhelni a szállítás gondjával.
Gyönyörű időnk volt. Kissé hűvös, de csapadékmentes, ködnélküli, de borús, amitől még az ősz pompás színei jól érvényesültek, belénk ivódhattak, színezve a lelkünket. Csapatunkból közel hatvanan, 57-en lehettünk részese e tartalmas nap megélésének, amiben volt közösségi játék, vetélkedő, tanítómese-olvasás, értelmezés, betűrejtvény-megfejtés, szalonnasütés, stb.
Nagy egyetértésben, harmóniában, életvidámságban éltük meg a napot, aminek szívből örvendtünk mindnyájan. A hála érzése tölt el valamennyiünket ma is, amikor beszélünk a túráról. Istennek hála érte!
Simó Gáspár, csapatvezető
Az őszi túránkat 2022 októberében szerveztük meg a Sugó barlangnál. A csapattal, miután vonattal megérkeztünk Vaslábra, az állomásról gyalog indultunk el a barlang felé.
Mint a cserkészek általában, nagyon izgatottak voltunk a túra miatt, így a lelkesedésből nem volt hiány. Örültünk a választott útvonalnak, ami több szempontból is megfelelő volt: járható erdei út, alig volt forgalom, és az időjárás is kellemes volt. Sokat dobott a hangulaton a táj, ami szavakkal leírhatatlanul gyönyörű volt, különösképpen így ősszel. Csodáltuk a több színben pompázó fákat, lestük az élőlényeket, és persze az út melletti házak táját. Még útonálló kis kutyusokkal is találkoztunk, akiket jó cserkész módjára megsimogattunk, megcsodáltunk, majd biztonságba helyeztünk (nehogy elüsse őket egy jármű).
A barlang előtti menedékháznál a csapatot ketté osztották, mivel túl sokan voltunk, és nem szerettük volna, ha bárki is lemarad a barlangban elhangzó információkról. Először a kisebbek mentek, majd a nagyok. Amíg a csapatok egymásra vártak, addig lehetőség volt pihenésre, ami jól esett a hosszú út után.
A barlangban a túravezető több érdekességet is elmondott a barlangról, a keletkezéséről, a kutatásokról, élőlényekről, miközben mi körbejártunk és felfedeztünk. Szerintem hatalmas élmény lehetett azok számára, akik még soha nem voltak barlangban, és itt végre élőben (és nem csak a biosz könyvekben) láthattak cseppköveket és denevéreket.
A hazafelé vezető út felénél megálltunk egy tisztáson, ahol a vezetőnk egy kisebb csapatjáték keretén belül letesztelte, hogy ki mennyire figyelt az elhangzott információkra. Mindenki nagyon aktívan próbált visszaemlékezni, miközben többféle akadályon mentünk keresztül, és megmérettetett a tudásunk és ügyességünk. Mindenki nagyon jól érezte magát.
Az út maradék részében énekelve, ballagva haladtunk, majd ismét megálltunk egy mezőn, ahol ismét csapatokra osztva tanító jellegű mesékkel, történetekkel gazdagodhattunk. A vonatállomásra érve már sötétségben vártuk a vonat érkezését. Összességében egy újabb remek csapatépítő túrát tudhatunk magunk mögött, amit nagyon köszönünk a szervezőknek.
Gábor Henrietta, őv., X. B
Vissza