A 126. Kájoni János cserkészcsapat volt a Csík körzeti CSELEN, azaz a cserkész lelkinapok házigazdája, melyet mintegy 110 résztvevővel, 2024. március 23-24-én szerveztünk meg a Segítő Mária Kollégiumban. E cikket utólag szerkesztve – írhatom, hogy a rendezvény elképzelésen felül jól sikerült, igazi élményt, lelkesedést nyújtott mindannyiunknak.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális tervéhez akartunk csatlakozni, ezért a fő témánk a közösség, a közösséghez való tartozás fontossága volt.
Amint elmélkedtem, töprengtem, készültem a lelkinapra a szemem egy függönykarikára esett, s rögtön meg is fogalmazódott: mindenkinek adok egy ilyen karikát, hogy egy évig gondolkodjanak üzenetén: „Egyedül csak karika, együtt lánc lehetünk!”
A gondolatindító elmélkedésben azt a témát próbáltuk elmélyíteni, megérteni, a biciklilánc, a láncfűrész, a természeti jelenségek láncolata, majd az emberi generációk lánca hasonlatain keresztül, hogyha akarnánk sem tudnánk mindentől és mindenkitől független láncszemek lenni. Mi valamennyien egy lánchoz, tartozunk, mindannyian közösségtagok vagyunk, s attól függően, hogy hogyan állunk a közösséghez, a lelkiségünk, a tetteink által erősítjük, illetve gyengítjük a láncot, a közösséget.
Sík Sándor versének gondolatait segítségül híva – „Nem, nem engedlek, fogom a kezed: az Isten lánca vagyok én neked!” – próbáltuk elhatározni magunkat a jövőre nézve, hogy közösségeinket, aktív részvételünkkel továbbra is támogatni fogjuk, s törekszünk, hogy ne mi bizonyuljunk a leggyengébb láncszemnek.
Azt gondolom, hogy az elmélkedés, a kiscsoportos beszélgetés, a közösségépítő bizalomjátékok, a keresztút, a méta, a Szentségimádás, a virágvasárnapi közös szentmise és persze a sok személyes beszélgetés által fejlődött fiatal cserkészeink közösségi érzéke és elkötelezettsége. Egyik legfiatalabb cserkészünk szüleitől tudom, hogy a lelkinapról hazamenve azt mondta: „Nagyon jó volt a CSELEN! Haza sem jöttem volna, ha nem lenne vége!”
A Cselen-nek ugyan vége lett, s vége lesz minden rendezvénynek, de ne legyen vége az elköteleződés vágyának: közösségeinket (a családot, a cserkészcsapatot, az osztályközösséget, a munkaközösséget, az Egyházat, a nemzetet, s a különféle lelkiségi közösségeket), melyeknek tagjai lettünk pozitív hozzáállásunkkal támogassuk, hogy értékhordozó, értékeket tovább fejlesztő, életeket tápláló „gyümölcsöket” tudjanak adni a jövő nemzedéknek is.
Simó Gáspár cst., csapatvezető
Vissza