Márciusban Bálint Csilla tanárnőtől kaptuk az információt, miszerint egy „Aranymetszés Matematikai és Gazdasági Verseny”-re van lehetőség jelentkezni, egy online kérdőív kitöltésével. Meg is oldottuk az összes feladatot, és bár nem számítottunk rá, hogy továbbjutunk, április elején érkezett a hír, hogy a versenyt szervező Luca Pacioli Alapítvány további 18 diák mellett minket is vár a budapesti döntőre. Sok inforámció nem állt rendelkezésünkre a versenyről, lévén első alkalommal rendezték meg, de a tanárnő beleegyezésével úgy döntöttünk, részt vennénk az eseményen, és egy kis szervezés után a Luca Pacioli Alapítvány és a Segítő Mária Alapítvány támogatásával április 11-én Budapestre repültünk.
Délután érkeztünk, és a reptérről kiérkezvén szembetaláltuk magunkat az első Kolodko-szoborral, ami Liszt Ferencet ábrázolta. A Kolodko-szobrok visszatérő elem lesz, hiszen egész Budapest tele van velük. Kolodko Mihály alkotásai, és érdemes képeket nézni róluk, furcsán édeskék. A szállásra vezető úton szerettük volna a mobil internet megjavítása végett kivenni egy telefonból a SIM-kártyát. Ehhez pedig sem tű, sem semmi más vékony fémtárgy nem állt rendelkezésünkre, így jobb ötlet híján bementünk egy „Gémklub” (egyébként magyarországi társasjátékkiadó) feliratú boltba, és bár nem igen értették a viccet, megkérdeztük, akadna-e esetleg egy kölcsön gémkapocs. Nem akadt, így betértünk egy Dubai GSM boltba. Itt pár percig magyaráztuk a problémát, azonban az eladó láthatólag nem értett egy mukkot sem magyarul vagy angolul, így felhívott egy másik, kopasz és aranyláncos illetőt, aki tájékoztatott, „én neked nem tud segít ebben, de ad neked SIM-kártya, ami működik”. Ezt nem kértük, de a Patrona Hungariae kollégiumba érvén végül sikerült otthonról megoldani a problémát. A lepakolás után elindultunk sétálni, és eljutottunk egészen a Duna-partra, sőt, a Szabadság-hídon átkelve megtaláltuk a második Kolodko-szobrot, amely Ferenc József szobra, egy csónakban, a parlamentre nézvén. Végigsétáltunk a rakparton, egészen a nulla kilométer szoborig, ahonnan visszaindultunk, és a Szent István Bazilika előtt egyikünket leszólították szkanderezni, amit szerencsésen meg is nyert, egy kis hajszálérelpattanás árán. Fáradságunk lévén másnap reggelig aludtunk békésen.
Másnap megreggeliztünk, és elindultunk a 10-től kezdődő versenyre. Kissé hamar érkeztünk, így benéztünk a Nagy Vásárcsarnokba, és e kis kerülő után végre megérkeztünk a Corvinus egyetem C épületébe. Beregisztráltunk, és a váróteremben ettünk-ittunk, a megnyitó kezdetéig. Itt Csatári Szabolcs, a Pacioli Alapítvány középiskolai koordinátora mondott pár szót az alapítványról, és mi mindenen meglepődtünk, hiszen a teljes vezetőség fiatalokból áll, és rengeteg egyéb programot is szerveznek. Ezután Matyóka Zoltán és Várgedő Lajos beszéltek, majd elkezdődött a verseny.
Ezalatt Bálint Csilla tanárnő az alapítvány alapítójával beszélgetett. A tétellapok kiadása után tudtuk meg, hogy a verseny négy matematikai, és egy gazdasági feladatból áll. A matematikai feladatok mindenféle területről voltak összeválogatva, de semmi olyanra nem volt szükségünk, amit órán ne tanultunk volna, pont elég csel volt mindegyikben, hogy izgalmasak legyenek, de nem túl sok, hogy lehetetlennek tűnjenek. Az első, algebra feladatnak nagyon szép megoldása volt, a második mértannak már kevésbé, de végül az aranymetszéshez való kötődés miatt érdekes volt. A harmadik feladat nagyrészben logikai, a negyedik pedig egy számunkra viszonylag egyszerű függvényes feladat volt, ahol egy leírást kellett társítani a függvény képéhez. A gazdasági feladat sem tűnt túl nehéznek, de éppen elég érdekes volt. Másfél óra és egy kis sikerélmény után be is fejeződött, és egy részletesebb bemutató következett a Pacioli Alapítványról, amely során részletesen is megismerkedtünk a programjaikkal, mint ösztöndíjpályázat, versenyek, felkészítők, táborok. Negyed óra után a program végeztével elköszöntünk, és elindultunk a tanárnő lányával, Csengével találkozni, majd ebédelni. Délután megnéztük a Népművészeti Múzeumot, és a mellette található harmadik Kolodko-szobrot, és belefutottunk a Kutyapárt békemenetébe. Innen elközlekedtünk a Margit-szigetre, ahol bár a szökőkút nem működött, piknikező családból épp eleget láttunk. Szétváltunk, a tanárnő Csengével maradt, egyikünk az unokatestvérével találkozott, másikunk sétált még egy nagyot, egészen Csepelig. Este a szállásrsa hazatérve beszélgettünk, és elkészítettünk egy vállalkozástan projektet.
Másnap már nem sok mindenre maradt idő, így megreggeliztünk és elindultunk, vissza a reptérre. Pontosan sikerült felszállnunk, és háromnegyed óra után sikeresen landoltunk. A Marosvásárhelyről induló reptéri transzferrel estére haza is értünk.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó volt a verseny és az út is, nem volt a leghosszabb, de egy szép élmény volt.
Laczkó Csanád és Lászlófy Balázs, X. C
Vissza