VII. Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpia

Az Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpiára minden évben óriási érdeklődéssel és lelkesedéssel készülnek a diákok. Idén szeptember 19-23. Között Kolozsváron 11 sportágban és 45 versenyszámban startolt az esemény, melyre iskolánk 40 diákja is nagy érdeklődéssel és célkitűzésekkel indult. Intézményünket 5 sportágban és több versenyszámban is képviseltük, összesen 8 érmet szerezve.

Atlétika

  • 80 m síkfutás – Erőss Hanna, X. A
  • 100 m síkfutás – Ladó Ákos, X. C
  • Távolugrás lányok – Miklós Ágnes, XII. B – bronzérem
  • Távolugrás fiúk – Ladó Ákos, X. C
  • Súlylökés lányok – Imecs Bernadett, X. A – ezüstérem
  • Súlylökés fiúk – Ladó Ákos, X. C
  • 4×100 m vegyes váltó – Kovács Erik, Miklós Ágnes, Erőss Hanna, Ladó Ákos
  • 800 m síkfutás lányok – Fazakas Kincső, X. B – ezüstérem
  • 1000 m síkfutás fiúk – Kovács Erik, XII. B – bronzérem

Úszás

  • Fiúk 50 m gyors – Urkon Dávid, X. A
  • Lányok 50 m gyors – Silló Dóra, XII. B
  • Lányok 50 m hát – Bakos-Mihály Zselyke, X. A
  • Fiúk 50 m mell – Kiss Balázs, IX. C – ezüstérem
  • Lányok 50 m mell – Bajkó Anna, X. A – bronzérem
  • 4×50 m vegyes váltó – Urkon Dávid, Bakos-Mihály Zselyke, Bajkó Anna, Kiss Balázs
  • Lányok 100 m hát – Bakos-Mihály Zselyke, X. A – bronzérem

Fiú labdarúgás – ezüstérem

  1. Szőcs Szilárd, XII. A
  2. Kovács Erik, XII. B
  3. Szabó Dávid, XII. C
  4. Bálint Ádám, XI. A
  5. Brugger Benedek, XI. A
  6. Kovács Balázs, XI. A
  7. Pivó András, XI. A
  8. Tódi Ádám, XI. B
  9. István Márk, XI. C
  10. Budulicean Cristian, X. B
  11. Szatmáry Alpár, X. B
  12. Timár Ábel, IX. B

Női kosárlabda

  1. Illyés Dorottya, XII. C
  2. Bajkó Anna, XI. A
  3. Bakos-Mihály Zselyke, XI. A
  4. Szőcs Tünde, XI. A
  5. Todi Barbara, XI. B
  6. Erőss Abigél, X. A
  7. Erőss Hanna, X. A
  8. Gábor Gabriella, X. A
  9. Illyés Ágota, X. A
  10. Péter Emőke, X. B

Női kézilabda

  1. Simon Nóra Tamara, XII. A
  2. Bartalis Krisztina, XII. B
  3. Székely Orsolya, XII. B
  4. Tamás Réka, XII. B
  5. András Hanga, XI. B
  6. Lázár Ernesztina, XI. C
  7. Bálint Krisztina, X .B
  8. Solymosi Boglárka, X. B
  9. Székely Kinga, X. B
  10. Elek Csenge, X. C
  11. Orbán Anna Katalin, IX. A

Az országos megmérettetésen mindannyian kiválóan versenyeztek és kitartóan harcoltak. A 4 ezüstérem és 4 bronzérem mellé, ugyanakkor tapasztalattal, barátságokkal, az összetartozás élményével és életre szóló élményekkel gazdagodtunk. Gratulálok mindenkinek!

Pitó Noémi, testnevelő tanárnő

Élménybeszámoló

Életem egyik legszebb emlékeként tekintek az idei Sportolimpiára. Már tavaly is megmérettük magunkat az iskola futball csapatával, ám akkor nem jött össze komolyabb eredmény, küzdöttünk, amit tudtunk, megtettünk, de nem sikerült éremmel zárni. Az Olimpia után a csapat számára az új cél egyértelmű volt: meg kell nyerni jövőben a Diákolimpiát.

Én úgy érzem, a csapat egy év alatt rengeteget fejlődött. Sokat jártunk együtt focizni, edzeni (néha órákon is, vállalva néhány igazolatlan hiányzást), beszélgetni. És szinte mindig elhallatszott, hogy nagyot kell alkotni Kolozsváron a következő évben. Jó csapattal utaztunk Kolozsvárra, talán egyénileg nem voltunk olyan erősek, mint egy évvel azelőtt, de csapatként merem állítani, sokkal jobbak voltunk. A meccseken bebizonyítottuk, hogy egy igazi csapat vagyunk. Ha hátrányban voltunk is, többször sikerült fordítanunk, mert fejben nagyon ott voltunk.

Kemény csoportot kaptunk, de 7 ponttal és szenvedélyes játékkal sikerült elcsípni a 3. és egyben a továbbjutást érő helyet is. Másnap jöttek az igazán parázs meccsek, a tanárnő szavaival élve, több évet öregedtünk a meccsek alatt. A negyeddöntő néhány perc kivételével végig a kezünkben volt, de a győztes gól az utolsó pillanatban jött. Ekkor már tudtuk és éreztük, hogy ma nagy dologra is képesek lehetünk.

Az elődöntőben a jóval esélyesebb kolozsváriakkal játszottunk. Kissé lenéztek bennünket, inkább nem részletezem, hogy miket mondtak rólunk. A meccs első félideje nekik kedvezett, sokat támadtak és két megpattanó lövéssel vezettek. De ekkor jött a csavar. A második félidő elején gyorsan szépítettünk, majd ismét az utolsó utáni pillanatban kiegyenlítettünk, hosszabbításra mentve a meccset. Ott nem született gól és jöttek a büntetőrúgások. Nem akartam, hogy a csapatom lássa, de én nagyon féltem ebben a pillanatban. Edzéseken ritka volt, mikor sikerült védenem egy büntetőt. Féltem, de amikor láttam a csapattársakon, hogy milyen magabiztosan lövik a heteseket, éreztem, hogy nekem is menni fog. Az utolsó lövés jött. Ki kellett védenem. Ránéztem a rúgó játékosra láttam, hogy félt ő is. Sípszó, elrúgta, kivédtem…. A szívem ekkor kihagyott majdnem, mindenki odafutott hozzám, megöleltek, majd körbe álltunk, ugráltunk és egyszerűen el kezdtünk énekelni egy full random szöveget, most sem tudjuk mi volt az, de akkor mindenki tudta. Ez egy megható pillanat volt, mikor eszembe jut, örömkönnyel telnek meg a szemeim. Nagyot alkottunk, biztos volt az ezüstérem. Azonban akartuk az aranyat is. A döntőt azonban a jobb csapat nyerte, jobban bírták, erősebbek voltak. Ekkor kicsit szomorúak voltunk, csend volt az öltözőben, nem skandáltunk énekeket. De pár óra elteltével büszkén hordoztuk nyakunkban az érmet, hisz rájöttünk, hogy iskolánk történetében mekkorát alkottunk.

Lehet nagyképű, amit most írok, de talán mi vagyunk az SMG Aranycsapata. Kedves utánunk jövők, nektek az lesz feladatotok, hogy egyszer arannyal jöjjetek haza!

Szőcs Szilárd, XII. A

Vissza