Október 8-án, iskolánk búcsúünnepén 19. alkalommal szervezték meg az iskola magyartanárai az istenes versek versmondó versenyt, amelyen 32 versmondó vett részt. Az értékelésben Farkas Ibolya nyugalmazott magyartanár, Ferencz Katalin magyartanár, iskolánk egykori versmondója és Ft. Simó Gáspár spirituális vett részt. A versenyt támogatta Csíkszereda Önkormányzata, Communitas Alapítvány, Segítő Mária Alapítvány.
Díjazottaink:
IX-X. évfolyam: I. Kis Virág Orsolya (X. B), II. Gál Boróka (IX. B) és Tankó Beáta (X. A), III. Borbáth Eszter (IX. C), dícséret Csordás-Lőrincz Benedek (IX. B)
XI-XII. évfolyam: I. Kovács Ilka (XI. C), II. Lázár Éva (XI. C) és Kedves Bálint (XI. B), III. Timár Anett (XI. C), dícséret Kalányos Emma (XI. A)
Az alábbiakban Farkas Ibolya nyugalmazott magyartanár felvezető előadásának szerkesztett változatát olvashatjuk:
„Szeretettel köszöntök mindenkit a 19. Isten kezében istenes versek versmondó versenyén.
Egy jó hírrel szeretném kezdeni rövid felvezetőmet. A mai versünnepen jelenlevők: versmondók és hallgatók, azaz a vers befogadói, szurkolók egyaránt díjazottak.
A múlt héten Bogos Róbert tanár úr megkért, hogy a mai versmondók meghallgatása előtt röviden szóljak hozzátok. Már aznap, mikor azon gondolkodtam, miért is jó ez a versmondó verseny megragadott Véssey Miklós (sz. 1990) fiatal író, költő (nem mellesleg keresztény férj, két gyermek apja, a vele készített egyik interjúban megjegyezte, hogy Istenkapcsolata alapvetően átformálódott, mióta apa lett. Isten nagy előzetes bizalma megérintette:,,… nem tudtam még, hogy milyen apa leszek, de Isten már bízott bennem.” Első kötete: Apa kezdődik, 2014) gondolata: ,, …ki vannak éhezve az egyének arra, hogy megérintődjenek. Egy jó vers el tudja hozni azt, amitől ma kicsit eltávolodtunk, hogy szembenézzünk az érzelmeinkkel, megálljunk egy pillanatra és elgondolkodjunk vagy egyszerűen rácsodálkozzunk valamire.” Rögtön eszembe jutott a kommunikáció poétikai (esztétikai) funkciója , a nyelvi szépség megjelenése, amelynek szerepe a gyönyörködtetés, a megérintés. Igen, megérintődünk, megérinthetővé válunk. Már megérintett mindannyiunkat a verseny felhívása, egyeseket verstanulásra ösztönzött, másokat a diáktárs iránti tisztelet mozdított ki a komfortzónából. Az érték iránti tisztelet, nyitottság, fogékonyság hozott ide mindannyiunkat. A vers megszólít. Az istenes vers az önkifejezés remek formája/módja, és általa érintődünk, illetve másokat is megérintünk. Isten, a világmindenség Teremtője iránt senki sem tud közömbös lenni. Van, aki keresi, kutatja, vágyik utána, dicsőíti, fürkészi gondolatát, vele kapcsolatos tervét, van, aki perlekedik vele, s aki tagadja, az is foglalkozik vele, vagy megküzd önmagával, mert csak a létezőt lehet tagadni, ami nincs, azzal nem érdemes túl sokat foglalkozni. Az istenes vers, mint általában minden jó vers, mint egy igazi lovag felfelé emel, vonz, s ha lefelé haladunk, megtart, felemel, vonz a magasságba, a frissességbe.
Azt kívánom, hogy mindannyian megérintődjünk, gazdagodjunk a nemsokára elhangzó istenes versek által. Engedjük, hogy a bennük feltáruló szépség gyönyörködtessen, hogy Istenhez emeljen!”
Bogos Róbert, magyartanár
Vissza