XXIII. „Fától fáig, verstől versig”

…vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

Kányádi Sándor : Előhang

Iskolánkat ebben a tanévben tizenhárom tanuló képviselte a  XXIII. „Fától fáig, verstől versig” Kányádi Sándor versmondó verseny megyei szakaszán:

Dobri Boróka, Csonta Éva, Páll–Tankó Ágnes, Bota Nikoletta–Johanna, Tőke Bálint, Fekete Sára, Kiss Kata–Borbála és Todor  Nóra V. osztályos tanulók; Percze László, Iacob Róbert és Péterfi Attila–Kristóf a VI. osztályból; Munteanu Dávid és Iacob Tibor a VII. osztályból.

A verseny országos szakaszára hárman jutottak tovább: Kiss Kata–Borbála, Munteanu Dávid és Iacob Tibor.

Hiszem, hogy a költészet, a versek szeretete egy ösvény lehet saját belső életforrásunkhoz. Aki rászánja az időt, s megkeresi a neki szóló üzenetet a költők papírra rótt sorai között, igazi, szívbéli barátokra lelhet.

Latinovits Zoltán, amikor megkérdezték, hogy melyik a kedvenc verse, így válaszolt: Versről, a legkedvesebbekről kellene beszélnem, de lehet-e a csillagos égi mezőről a legkedvesebb csillagot kiválasztani, a tengerben a legszebb vízcseppről, a legszebb hullámról beszélni? Lehet-e választani a megfoghatatlanból, amit csak érzékeinkkel érzünk, rá lehet-e tapintani, belső érzéseink közt a legszebbre, a legkedvesebbre?

A poéta égi fogantatású, mégis emberformájú gyerek-ember. Olyan talán, mint mindnyájan voltunk, vagy inkább szeretnénk lenni. Játszó ember, hívő ember,  gyerek-ember. Az égi antennás ember, a legérzékenyebb ember a társadalomban, aki mindent fölérez.”

Gyerekek! Köszönöm, hogy szántatok időt versekre! Gratulálok!

Bogdán Beáta, magyartanár

Vissza