Akinek a vára áll, az életképes. Még akkor is bátran reménykedhet, ha erős földrengések tornyokat döntenek romba. A leomlott kövekből és téglákból újra felrakható várfal és torony, sőt, a régóta megálmodott pompás toronyszoba felépítésére is sor kerülhet. Az élhető rend megteremtését sokan a tervek megálmodásával vagy a romok eltakarításával kezdik meg. Mások a munkatársakat, a segítséget keresik, míg megint mások azt kell megtanulják, hogy egyáltalán lehet segítséget kérni.
Iskolánk harmadik alkalommal hirdetett a X-XII. osztályos diákjainak önismereti hétvégét november 15-16-ára, Gábor Zsuzsa, Erdély Imre és Csíki Emese tanárok szervezésében.
Az önismeret útján elinduló tizenévesek számára már felnőtt életük elején világossá válhat az a tény, hogy ahogyan egyre önállóbbak, úgy lesz egyre több szabadságuk, terük és lehetőségük arra, hogy magukért cselekedjenek. A középiskolai önismereti foglalkozások bevezetik őket az önismereti munkába, hogy felnőttként erőforrást, eszközt lássanak ebben, és használják elakadásaik, kríziseik feloldására.
Az önismereti hétvége témáját, amelynek a „A belső várkastélyunk” címet adtuk, természetesen Ávilai Szent Teréz misztikus, egyháztanító könyve ihlette. A belső várkastély című munkájában Szent Teréz úgy képzelte el az emberi lelket, mint egy gyémántból, vagy nagy tisztaságú kristályból felépült várkastélyt, amelynek közepén van a „legbelsőbb lakás, ahol rendkívüli dolgok történnek Isten és az emberi lélek között.” A krízisprevenciós foglalkozássorozatot, amelyet igyekeztünk a lehető legváltozatosabbá alakítani, e szimbólumra alapozva terveztük meg.
Ugyanakkor miért is tartjuk fontosnak azt, hogy iskolánkban az egyéni mellett, a csoportos önismereti munka kultúráját is meghonosítsuk? A válasz a csoportos önismereti munkának abban a semmihez sem mérhető gyógyító potenciáljában rejlik, amit az egyéni megosztások lehetősége nyújt. Ezek során nem csak elmondhatóvá válik mindaz, aminek az érzelmi terhét nehéz a hétköznapokban egyedül hordozni, hanem másoknak a kiscsoportok meghitt légkörében feltáruló és a miénktől különböző megoldási mintázatai kapaszkodót, ihletet és erőt adnak személyiségünk újabb, hatékonyabb működési módozatainak kidolgozásához. Ezekben a mozzanatokban megszületik, és szinte kitapintható az a magasabb rendű együttérzés és elfogadás, amelyre nem vagyunk képesek a hétköznapokban sem embertársainkkal, sem önmagunkkal szemben. Ilyenkor tudunk kicsit jobban, talán krisztusibban szeretni, és ebben a korábbi önmagunkat meghaladó, magasabb rendű szeretetben és szeretésben gyógyulni lehet.
„Egy másik megközelítés”, „felszabadító”, „kapunyitogató” – ilyen és ehhez hasonló visszajelzéseket fogalmaztak meg a résztvevők egyik vagy másik foglalkozásról. Az önismereti munkához bátorság kell. Reméljük, hogy sikerült a résztvevők számára átélhetővé tenni azt, hogy a kiimádkozott és szakszerű önismereti folyamatokba érdemes belevágni, és érdemes szembe menni, megvizsgálni mindazt, ami félelmet, szorongást, vagy bármilyen más terhelő érzést okoz. Reméljük, hogy megtapasztalhatták azt, hogy a szenvedéseknek nem csak okuk, de Krisztus tanítása és életpéldája szerint főként céljuk van. Reméljük, hogy életükben folytatása lesz ennek a munkának.
Iskolánk szellemisége, az a nyitottság, amelyre diákjaink egymással szemben képesek szinte kötelez is arra, hogy közvetlenül a személyiségfejlődést szolgáló tevékenységeket szervezzünk. Hisszük, hogy a krisztusi szeretetnél nincsen hatékonyabb gyógyító erő. Ez a szeretet a földi élet traumáit nem csak bölcsességgé, hanem az egyéni életünk és közösségeink számára is termékeny kegyelmi ajándékokká alakítja. A társak tekintetekben, csendjükben, az elfogadó meghallgatásban, a megkínlódott, de felszabadító megjelenítésben vagy elmondásban megtapasztalhatóvá válik valami abból, ami a Teremtő feltételekhez nem kötött támogató jelenléte és ereje, szeretete.
Az esemény megvalósulását a Segítő Mária Alapítvány, a Jakab Antal Tanulmányi Ház és pályázati úton Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala segítette az étkeztetés, a helyszín és a pénzügyi háttér biztosításával. Köszönetet mondunk az iskola vezetőségének, valamint a fenti intézményeknek az esemény megvalósulásához nyújtott segítségükért!
Gábor Zsuzsa pszichológus, Erdély Imre mentálhigiénés segítő szakember
Lejegyezte Csíki Emese mentálhigiénés segítő szakember