A dallá érlelt költészet

Dante nagycsütörtökön indítja nagy utazását. Nekünk más jellegű folyamat, ha úgy tetszik utazás indítását hozta az idei nagycsütörtök.

A magyar költészet napja, minden évben, 1964-től, április 11.-én (József Attila magyar költő születésnapján) megrendezendő ünnepnap. A ,,Segítő Mária” Római Katolikus Gimnáziumban is készültünk erre.

A IX. B egyik magyaróráján merült fel az ötlet, hogy mi lenne, ha pár vers megzenésítésével kísérleteznénk közösen a közelgő ünnep apropóján. Az osztály adottságai, a zenei előképzettség, fogékonyság szilárd alapokat szolgáltatott a folyamathoz. Ehhez szükségünk volt olyan külső tapasztalatokra, amelyek segíthetnek bennünket ebben a munkában.

Az indításánál Nagy Tivadar, a csíkszeredai Role zenekar alapítója, akinek több évtizedes tapasztalata van a versek megzenésítése terén, lett a vendégünk. Szempontjaival segített megalapozni a csoportmunkánkat. Ezt követően öt csoportban indul a verskeresési folyamat, majd a vershez illő dallamokkal való kísérletezés.

Az úton levés, a folyamatban vagyunk élménye számos kihívást állított a csapatok elé. Mindenhol voltak mélypontok, amelyeken a csapatnak sikerült megtalálni az átlendülés módot. A közös munka, az egymásra figyelés, egymás adottságaira való rácsodálkozás, azok tisztelete, proaktivitás, kiegészíteni egymást a feladatokban, meglátni az egymás segítésének lehetőségeit… csak pár olyan érték, amely mentén sokat csiszolódtak a résztvevők.

Ráadásként képesek voltak a munkafolyamat eredményeit kivinni az osztály keretein kívülre. Megmutatva munkájuk gyümölcsét a “nagyoknak”, és a folyosóra sereglő érdeklődőknek is.

A IX. B Kányádi Sándor, Reményik Sándor, Károlyi Amy, Radnóti Miklós valamint Vörös István verseit énekelte, dúdolta be az iskolai köztudatba. A költészet csodája, hogy közelebb visz önmagunkhoz, a mellettünk lévőkhöz és az aktív jelenlétre tanít. Minden olyan folyamat, amely lehetőséget ad a kibontakozásra, a komfortzónából való kimerészkedésre, az aktív részvételre serkent a valóság alakításában, együttműködésre tanít, annak helye van a mai generációkkal való munkában.

Külön köszönet Nagy Tivadarnak, hogy elfogadta meghívásunkat, Csíki Emese osztályfőnöknek a bátorításért, valamint a IX. B-nek a bátorságot, amellyel együtt mernek új utakat bejárni. Bátran lépdeltünk közösen az önálló, felelős, elkötelezett, megoldásközpontú magatartás elsajátítása irányába.

Györgypál Enikő, magyartanár

A diákok tapasztalataiból:

Az ünnepet megelőző időszakban, magyarórán, a tanárnőnk egy igen szokatlan, bár kreatív ötletet vetett fel. Ez nem volt más, mint hogy válasszunk ki egy magyar verset, és azt csapatmunka formájában zenésítsük meg.

Bevallom, először húztam az orrom, s ezen az sem segített, hogy az iskola folyosóján elő kellett adjuk ezen feldolgozásokat. A projekt vége felé ez az álláspontom megváltozott és beláttam, hogy ez tényleg egy kreatív ötlet. Személy szerint én a csoportmunka részt jobban kedveltem, mint az előadás részét, hiszen szerencsére egy jó csapatba kerültem, kreatív emberekkel. Persze minden csapat odatette magát és remek dalokat készítettünk.

A projekt elején volt a legnehezebb pont azért, mert ez egy kreatív feladat, így a nulláról kezdtük. Mindent a csapat kellett megalkosson a verset leszámítva, amit szintén mi választottunk. A mi csapatunk esetén Károlyi Amy: Pitypang című versére esett a választásunk, hosszú keresgélés után.

A versünk leszögezése után a következő akadály a dal műfaja volt. Több stílust is kipróbáltunk, de sajnos azok közül egyik sem volt az igazi. Szerencsénkre a csapatunk egyik tagja zenész, és ő komponált egy, a versünkre találó lassú dallamot. Ezek után a következő probléma az volt, hogy senki sem akart igazán énekelni, amire többször is felhívták a figyelmünket. Fokozatosan építettük fel a bátorságunkat. Előbb az osztályban egymás előtt mutattuk a dalainkat, amelynek nyomán megerősítéseket és segítséget is kaptunk az osztálytársainktól

Ezen nehézségek után következett a nyilvános előadás napja, ami idén egy pénteki napra esett. Ezen a napon valahogy mindenki bátrabb és hangosabb volt. Először csak egy osztálynak, a XI. C-nek, adtuk elő a produkcióinkat, a ráadásokkal együtt. Ez nekik nagyon tetszett, hiszen végig mosolyogtak. Dicséretekben sem fukarkodtak. Akárhogy is, ez egy kis lelket öntött belénk, és így már egy kicsivel bátrabban álltunk ki az iskola folyosójára, ahol már nem csak diákok, hanem tanárok is hallhatták műveinket. Nekik is tetszett, mert mindenki pozitív visszajelzéseket adott, annak ellenére is, hogy eltöltöttük az egész nagyszünetet.

Összességében egy jó élmény volt legalább is számomra. Talán az egész osztályom nevében is mondhatom, hogy reméljük még lesz ilyen a közeljövőben.

Salamon Tamás, IX. B

Vissza