Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
József Attila
A magyar költészet napja a magyar verseké, iskolánkban pedig a verset kedvelő és olvasó, vagy éppen a versek világát felfedezni kívánó gyerekeké. József Attila születésnapját iskolánkban is megünnepeltük.
Az 5–8. osztályosokkal rajzoltunk, felolvastunk, írtunk, díszítettünk, számos magyar költő versét, egy-egy versrészletet vagy gondolatot idéztünk fel a már jól bevált és szinte hagyománnyá tett „aszfaltfirkával”.
A gyerekek „mozgó falat” alkottak, amelyet a ruhájukon viselt versrészletek tettek színessé.
Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Fodor Ákos, Egyed Emese, Kányádi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Gyurkovics Tibor, Szabó T. Anna és természetesen József Attila versei tették szebbé, rendhagyóvá a magyarórákat.
A vers napjainkban nem csupán lélekemelő, hanem lélekmentő is lehet. Nagyon aktuális műfaj abból a szempontból, hogy képes ,,kiemelni” a kapkodó, a felszínességek mögött megbúvó emberi lelket a ,,homályból” és nyújt(hat) egyfajta szellemi gyorssegélyt a szükség ínséges idején.
(…) A vers valóban magában hordozza a magunkkal való szembesülés kockázatát, és ezt nem mindenki hajlandó vállalni. (…) Apró költői üzenetek is elindíthatják az embert a vers- és az önfelismerés folyamatában.
Alkotóját pedig a vers sok esetben megmenti, még saját magától is.
Minden nap versben való nap, csendben és zajlásban egyaránt. Életforma ez a fajta szellemi és zsigeri nyitottság, amely mint ilyen, kicsit önátadás is.
,,Felület vagyok”, amely úgy jó, ha mélyekig enged és hat. (L. Móger Tímea költőnő)
Bogdán Beáta, magyartanár
Vissza