Október 14-19. között három évnyi kimaradást követően újrabogozhattuk a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumhoz fűződő testvériskolai kapcsolatunkat. Immáron tizenöt éve, hogy a két iskola diákjait, tanárait különleges barátság köti össze. Ennek a történetnek újabb mozzanata zajlott az elmúlt napokban. Ezúttal 47 bencés diák és két kísérőtanár volt a követ. Nagy örömünkre meglepetésképpen Juhász Laczik Albin atya- igazgató úr két tanár társaságában pár napra szintén csatlakozott a csapathoz.
Az együtt töltött napok egyik legértékesebb mozzanataként a családoknál megélt hétvégét tartjuk. Köszönet érte a fogadócsaládoknak. Tanárok sem unatkoztunk: a Madarasi Hargitán túráztunk, vasárnap a misét követően bringáztunk a Felcsíki- medencében.
Nem kis tempóban indult a munkahét: cserkészek által szervezett összerázó játékokat iskolánk múltjával, jelenével való ismerkedés követte, majd korcsolyázás a Vákárban, városrali-helyismereti játék, valamint a csíksomlyói kegytemplomban és – hegynyeregben tett látogatás következett, végül táncházzal zártuk a napot.
Kiemelkedő alakalom volt a közösen bemutatott kedd reggeli szentmise, amelyen Albin atya mellett Ontkó Henrik atya és a Spiri celebrált. Simó Gáspár spiri atya prédikációjában a két közösség hasonló küldetéséről beszélt, arra buzdítva mindannyiunkat, hogy álljunk bele a gondviselő Isten szerető fényébe, hogy akár a napsütötte alma, mi is embertársaink tetszésére és örömére lehessünk.
Ezután a csapat egésznapos túrán vett részt. A Csíki-medence makacs ködjét magunk mögött hagyva igazi napfürdőben sétálhattunk a Szent Anna-tó és Mohos- tőzegláp környékén, a Csomád vulkáni kráterén – hol belül, hol kívül – gyönyörködhettünk a páratlan szépségű őszi színkavalkádban. Legalább ilyen élmény volt a sok megosztás, beszélgetés, ami a közel 20 km-es barangolás alatt kialakult.
Az utolsó nap a tanítási órákról szólt, ahol bencés vendégdiákjaink és tanáraik betekintést nyerhettek a mieink mindennapjaiba. „Itt sem könnyebb” szólt a megállapítás, mégis volt diák, aki a szabadidő róvására még pluszban is órai részvétel mellett döntött. A feszített programtempó után zárásként a délutánra felkínált szabadprogram osztatlan népszerűségnek örvendett. A meghitt hangulatú esti ima keretében áldással köszöntünk el egymástól. Talán nem meglepő módon mindannyiunk fejében már a következő mozzanat sürgetésén morfondírozva.
Vendégeinknek köszönet a barátságért, hazaiaknak – diákoknak, szülőknek, munkatársaimnak – az önzetlen és lelkes segítségért.
Tamás Levente, igazgató
Vissza