Kedves Pedagógusok és Diákok!
Simó Gáspár, alias „Spiri atya”, az idei év reggelén, az Ökumenikus imahét apropóján hívott el a reggeli szentmisére, és én nagy szeretettel, örömmel kapcsolódtam az ő felhívásához. Köszönöm, hogy itt lehetek! Ugyanezzel a szeretettel, öröm-érzettel a lelkemben köszöntelek most benneteket is kedves diákok! Jólesik kezet fogni veletek a mai reggelen, hiszen minden kézfogást egy áhítatos várakozás és vágyakozás előz meg. Erre figyelmeztet Kosztolányi Dezső is a Vigyázz c. versében:
„Vigyázz.
Ez a nagy pillanat.
Egy ember jön feléd, bemutatkozik,
már tárja kezét, most lát legelőször,
rád néz,
és elviszi majd az arcod, a hangod
s őrzi.Lélek csak az ember a többi
emberek lelkében,
törékeny gondolatokból faragott,
száztitkú, halovány emlék,
mely néha a fellegekig magasul.
Légy méltó e testvér
áhítatos várakozására……”
Emberi életünk egyik legnagyobb ajándéka a kapcsolódás igénye, vágya. Ezt az olvasatot is kínálja a Lk evangéliumából választott evangéliumi rész, az irgalmas samaritánus példázata, de erre biztat Pál apostol is az Efézusi levele 4. részének első verseiben: ”1 Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. 4Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.”
Összegezve a tanítást, a keresztény ember legfőbb törekvése a Lélek egysége, azaz az Isten Szellemi, Spirituális egységére való törekvés kell legyen! Ez azonban csak a békesség kötelékével, a szoros és lélekből fakadó együttműködéssel, szeretetteljes összefonódással valósulhat meg.
Gondolkodtam, hogy miként is hozhatnám közelebb, milyen példa révén is tehetném érthetőbbé az apostol ezen retorikai, magasztos felhívását? Metaforát, hasonlatot kerestem, és erre a lovak világában leltem. Tudjátok, kedves fiatalok, a lovat mifelénk idomítani, még közérthetőbb módon betörni szokták, amikor mérhetetlen erejét az emberrel való együttműködésre befogják. Akár a fogathajtás, akár a nyereg alatti használatának világában a lovakat évezredek óta „betöri” az ember. Ennek leglátványosabb módja, ami egyben amerikai sportszám is, a rodeó. Ma is dívik, ma is népszerű. A rodeó férfias, és a lovat megülő, a lóra kapaszkodó uralkodó erőfölény világából azonban a 21. században kivált egy csodálatos személy, Monty Roberts. Monty Roberts, akit úgy ismerünk, mint az igazi Suttogó, kivételes életet él. Számtalan díjat nyert, a sajtó világszerte közvetítette munkáját, kiadott három New York Times bestseller könyvet, II. Erzsébet angol királynő számos lovát és lovászát képezte ki Londonban, és többek között a Zürichi Egyetem díszdoktora. Mint Bajnok lovak trénere, sikeres író, hollywoodi kaszkadőr és szakértő tanácsadó, a Monty Roberts Oktatási Központ megalapítója és saját három gyermeke mellett még 47 gyermek nevelőapja is egyben! Monty egészen fiatal volt, amikor apja mellett vad musztángokat tanulmányozott Nevadában. 13 évesen, a lovak befogása közben volt alkalma órákon keresztül csendben figyelni őket, ahogy egymással kommunikáltak. Hamarosan rájött, hogy észrevehető, hatékony és kiszámítható testbeszédet használnak azért, hogy határokat szabjanak egymásnak, hogy kimutassák félelmüket vagy dühüket, nyugodtságukat vagy szeretetüket. Rájött, hogy e néma nyelv felhasználásával a lovak kiképzése sokkal hatékonyabban és emberségesebben kezdődhetne el, és valódi együttműködést alakítana ki ember és ló között. Később az együttműködés pillanatát “Join-Up”-nak, magyarul “Csatlakozásnak” nevezte el, és azóta is ez szolgál egész, lovakkal és emberekkel való munkája alapjául. Monty hihetetlen karriert indított el a telivér versenylovak világában. 1966-ban nyitotta meg kiképző központját, ahol elképesztő sikereket ért el telivér lovak kiképzésben. 1996-ban, II. Erzsébet királynő javaslatára jelent meg Az igazi suttogó (The Man Who Listens to Horses) és világsiker lett. Módszerének kezdő pillanata, hogy a karámba terelt ló és közte kialakuljon már az első fél órában az igazi kapcsolat. A ló nem szeret egyedül lenni, kapcsolódni akar. A karám közepén álló ember a kezében egy méteres kötelet tart, azzal jelez, üzen, és a ló ezt a karámban álló „társának” jelzéseiként értékeli. Nem szabad a ló szemébe nézni, mert menekülő állatként ezt a ragadozó támadási kísérleteként értelmezi.
A mai reggelen kiemelten az egymásra figyelésről, egymás szeretetteljes elviselésére, valamint az apostol által javasolt csodálatos kapcsolódásra, a békesség kötelékére figyelünk, ezt szívleljük meg az egységre való törekvésünk jegyében.
Hitem szerint az emberek egymáshoz kapcsolása is hasonló az egybeterelt musztángok kezdeti idegeskedéséhez. A köztünk kialakuló kommunikáció a szelídségre és az alázatra, a türelemre kell alapozzon, hisz minden emberi lélekben megvan a kapcsolódás a “join-up” iránti vágy. Ez azonban nem lehet zabla-ízű, korbáccsal és sarkantyús szorítással nem lehet az embertársainktól sem igazán szép, egymás iránt empatikus együttműködésen alapozódó kapcsolatot elvárni! A Segítő Mária Róm. Kat. Gimnázium tanárai és lelki vezetői, de a diákok egymás között is a szelíden suttogó jézusi lelkületre kell alapozzák az együttműködésüket, ami itt ezen iskola falai között, de nemcsak, egy kis istenországa-élményt kínál. Jézus mondja, hogy Isten országa nem itt vagy ott van, hanem ott van közöttetek! Ez a „közöttetek” jó közérzetet táplál. Ez lehet a Lélek egységének a megélt igazsága. Az ökumenikus imahét célja a világ töredezettségéből fakadó sebeinek a gyógyítása, és így az egység, a teljesség, a felépülés visszanyerése. Példaként az idén az örmény keresztény sorsközösség történetére, és sebeire gondolunk, érettük is imádkozunk. Történt ugyanis, hogy a 20. század elején a Siculidiciumhoz hasonló, de még annál is brutálisabb sorscsapás érte őket a muszlimokkal való hosszas, békés együttélést követően. Az ifjútörök politikai mozgalom, 1915- 1917 között mintegy másfélmillió örményt irtott ki, és százezreket kényszerített szülőföldjük végleges elhagyására. Térségünkben az örmény közösségnek Erzsébetváros, Szamosújvár mellett Gyergyószentmiklóson és Csíkszépvízen vannak évszázados hagyományaik. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe a szépvízi Örmény Emlékházat, ahol az ő történetük nyert kiváló kiállítási lehetőséget a Székely Határőr Központ mellett… Idén, 2026-ban imádságunkban ezért a kegyetlenül sújtott népcsoportért, lelki közösségért is imádkozunk, hogy tudják visszanyerni lelki teljességüket, fel tudjanak gyógyulni máig ható történelmi sebeikből.
Közelebb hozva az evangélium és az apostoli tanítás szellemét a saját életünkhöz, közösségi valónkhoz elsőként a békesség kötelének vágyára figyelmeztetlek. Alapvonásunk ugyanis, hogy szeretünk embertársunkkal mielőbb kezet fogni, ezáltal hozzá mielőbb kapcsolódni. Isten ugyanis társas, társat kereső teremtményként indított el törzsfejlődésünk során. Amikor egyedül vagyunk is ég bennünk a vágy a kapcsolódásra: Két kezünk, tenyerünk van. Ha mással éppen nincs alkalmunk kezet fogni, önkéntelenül is összetesszük kezünket. És milyen szép, amikor önmagunkkal fogunk kezet, akkor születik meg az imára kulcsolt kéz, ami tulajdonképpen Istent, a Hozzá való kapcsolódás lehetőségét keresi. Akár a baráti kézfogás, ölelés pillanatára, akár az imádságra kulcsolt kézfejre gondolunk érezzük, hogy akkor vagyunk boldogok, ha kötelék születik köztünk és embertársaink, köztünk és az Isten között. Ezért csodás ez az iskolai közösség is, mert tulajdonképpen úgy is lehet rátok tekinteni, mint a kapcsolódni vágyók és tudók közösségére.
Az apostol által javasolt alázat, szelídség és türelem elengedhetetlen az egymás szeretettel való hordozásához, az egymás iránt érzett szeretet vállalásokkal tűzdelt valóságához. Hangsúlyozom, hogy a szelídség nem az uralkodó szeretetet feltételezi, hanem ellenkezőleg a felelős szeretetet. A felelős szeretet túlmutat a szimpátián és az érdeken, a kényelmetlen helyzeteken: akkor és ott segít, ahol és amikor maga Isten is segítene. Ettől kiemelkedő és mindenkit felülmúló a samaritánus jelleme a jézusi példázatban! Míg a többi szereplő, a pap, lévita a feltételes szeretet, az uralmat és az uralkodó “szeretet” világát szolgálja, akár a templomi előírások szigorúságára is hivatkozva, addig a samaritánus tiszta, szabad, felelős szeretettel jár az országúton, és közel hajol a szenvedőhöz, a megalázotthoz.
Tiszta szívemből kívánom, hogy a ma reggeli kézfogásunk, a békesség köteléke, legyen igazi join up, igazi csatlakozás a jézusi lelkülethez, a felebaráti szeretethez!
Ma így szorítsunk kezet, így mondjuk egymás kezét fogva a Miatyánkot! Áldott napot mindenkinek!
Atyafiságos szeretettel és tisztelettel,
Solymosi Alpár, unitárius lelkész
2026. január 20., Ökumenikus Szentmise
Vissza