Boldogemlékű Márton Áron püspök atya püspökké szentelésnek 85. évfordulója alkalmából, a Segítő Mária Kollégiumban lakó 120 diákkal és nevelőkel egy rövid megemlékezést tartottunk Csíkszereda főterén, a Márton Áron emlékműnél, 2024. február 12-én.


Röviden ismertettem a nagy püspök életének fontosabb eseményeit, majd az által megfogalmazott és a róla írt nyilatkozatokból olvastunk fel rövid részeket, melyek ma is, számunkra is kapaszkodót, eligazítást, tartást jelenthetnek.
Megemlékezésünket az Isten hazánkért térdelünk elődbe… – kezdetű énekünkkel, az Istenünk te Áron püspököt…, Márton Áron szentté avatásáért megfogalmazott ima elmondásával és esti imánk elvégzésével zártuk.
A félórányi idő, amit tisztelgéssel töltöttünk fegyelmezettséggel, érdeklődéssel és tényleg tisztelettel átitatott volt. Én személyesen örvendek, hogy az emlékmű mellett eljártomban spontán indíttatást kaptam, hogy egy ilyen alkalomra sort kerítsünk. Hálásak lehetünk, hogy népünk életében vannak olyan emberek, akikre fel tudunk nézni, mert szellemiségük, lelkiségük, életvitelük jó példa, kihívás, mondjuk úgy, késztetés a minden idők élni akaró ifjúságnak.
Utolsó idézetül a következő mondását, példázatát idéztük Áron püspöknek: „A hajszálgyökér nem húzódik vissza, ha sziklára tapint, hanem rést keres és repeszt; a földbe vetett mag áttöri a rögöt; az akadály elé jutott hangya megkísérli a százszoros súlyt félretenni, s ha nem sikerül, kerülővel folytatja az útját célja felé. Ha élni akarunk, mi is ezt a példát követhetjük.” (Márton Áron)
Simó Gáspár, spirituális
Vissza