A tanévzáró utáni héten, június 26-29. közt újra házigazdái és szervezői lettünk a Főegyházmegyei Ministránstábornak, melynek nagyrésze városunkban, pontosabban a Segítő Mária Kollégiumban zajlott, nagydiákjaink segédletével.
Ennek a rendszeres, évente megrendezett tábornak segítői iskolánk névadójához, a segítő Szűz Máriához méltóan újra szolgálatba álltak. Név szerint megemlítem őket, hogy egyúttal megköszönjem a lelkes, pozitív melléállást, munkát, hiszen nélkülük nagyon nehéz lett volna összefogni 90 gyermeknek a tevékenységét.
Tisztelettel és hálásan köszönöm Koncz Tamás, Újvári Ákos, Urkon Dávid, Kovács Nimród, Osváth Balázs, Lőkös Csongor, György Bálint, Bogos Balázs, Olteán-Szabó Hunor, László Dávid diákjainknak, hogy első felkérésre igent mondtak és kitartottak a szolgálatban. Így sokkal könnyebb a ministránslelkésznek és nekem is a programok levezetése.
Hiszem és vallom, hogy ezzel a rendezvénnyel előmozdítjuk a papi hivatások születése, ápolása ügyét, folyamatát. Papi hivatásra pedig nagy szükség van ebben a folyamatosan elembertelenedő, az erkölcsi rendtől egyre távolodó, elhűlő világban. Hála Istennek – talán ennek a programnak köszönhetően is – születtek már hivatások a segédkezők köréből, pl. 2023-ban Imre Balázs, 2024-ben Molnár Balázs és Zorgel László, az idén, 2025-ben pedig Koncz Tamás. Örvendünk felettük és kérjük számukra a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására azokat a kegyelmeket, melyekre szükségük lesz hivatásukban való kitartásban, annak megerősödésében.
Az idei tábor a Remény zarándokai vagyunk mottót választotta, a világegyházi szentév mottójához igazodva. A foglalkozásokat végig kísérve, azokat vezetve, megélve elmondhatom, hogy valamennyi ministránst és segítőt tekintve ez a mottó egy folyamatosan megvalósuló tényt közöl. Ezen gyermekeket szemlélve, a foglalkozások alatt őket megismerve, valóban lehet reménye népünknek, mert bátor, lelkes, értékeket hordozó gyermekeink, ifjaink vannak.
Amikor Gyulafehérvárról visszatérve sokan jöttek, hogy kezet fogjanak és elköszönjenek, öröm volt bennem, hogy része lehettem az életüknek, s megismerhettem őket. Igen: remélhetünk bennük és tudom, lesz, ki tovább vigye az Isten, az Egyház és népünk ügyét.
Isten fizessével köszönöm a rendezvényen résztvevők nevében is Hargita Megye Tanácsa, a Harmopan Rt., Felcsík Főesperessége, az FK Csíkszereda, a Segítő Mária Gimnázium intézmények vezetőségének, továbbá a Segítő Mária Kollégium szakácsnőinek – Simon Matild, Kádár Gizella, Sabău Ágnes -, Joó Zsolt intézőnek a fáradozást, munkát, mellénk állást. De köszönöm Dani Anna és Ravasz Zsófia tisztaságfelelősöknek, a folyamatos takarítást, rendteremtést.
Simó Gáspár, spirituális
Habár még soha nem voltam ministránstáborban, attól izgatottan vártam már, hogy milyen lehet egy ilyen „kaland”. Talán ez a szó írja le a legjobban ezt a tábort.
Az első napokban még én is ismerkedtem a bentlakás bizonyos részeivel, ahol én még soha, vagy csak nagyon ritkán jártam, illetve a tisztelendő urakkal való munkával. Természetesen nagyon gördülékenyen ment minden munka, a problémákat is hamar megoldottuk. A kiscsoportok számomra nagyon jó élményként maradnak meg még akkor is, ha sajnos nem volt elég idő arra, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. A gyerekek elég jól viselkedtek és egy két megszólítás után „vették a lapot”, senkit nem kellett hazaküldeni, mert rosszul viselkedett volna.
A játékokat nagyon élvezték a gyerekek, szép volt látni azt a sok szép, nagy őszinte mosolyt. Egy picit visszarepítettek ezek a pillanatok az én gyermekkoromba. Azokba az időkbe amikor önfeledten kacagtunk és semmi ennél nagyobb elvárása nem volt senkinek felénk. A várva várt focibajnokság volt sokak számára a legfontosabb, ami ebben a korban érthető és nagyon is élvezték a kicsik.
A Fehérvárra vezető út csendesen telt, de voltak, akik feldobták a hangulatot egy kis zenével. Az esti Szentségimádás nekem személyesen nagyon sokat adott. Jó volt végre az Úrral kicsit beszélni és tisztázni a dolgokat, de ahogy érzékeltem a többiek számára is egy fénypontja volt ez a meghittebb pillanata a tábornak. Másnap a gyönyörű Szentmisén a sok ministráns betöltötte a templomot. Tetszett, hogy habár nem nagyon lehetett két ugyanolyan ministráns ruhát látni, attól mindenki kiegészítette és hozzátette a maga részét, éneklését imáját az összhöz. Összességében nekem nagyon tetszett ez a tábor és jövőre is valószínű, hogy ott leszek.
Lőkös Csongor, X. C
Vissza