A jó idő közeledtével egyre inkább kívánkoztunk kifelé az osztályteremből. Egy nap el is mondtuk az oszinak, hogy mennyire szívesen mennénk valahová túrázni a természetbe. Szerencsére jó embernek szóltunk, hiszen az osztályfőnökünk mindig kapható az ilyesmire, s mindig van is valami szuper ötlete. Fel is vetette rögtön, hogy mehetnénk Buzău (Bodza) megyébe, az élő kövekhez, ezekhez pedig hozzácsatolhatnánk az iszapvulkánokat is. Mindkét helyszín olyan mesebelien hangzott, hogy rögtön beleegyeztünk. Ezután meghívtuk a 11. C. osztályt is, akik szívesen csatlakoztak.
Szerda reggel indult a buszunk Csíkszeredából. A meleg és a hosszú út ellenére is igyekeztünk kitartani, előkerültek a zene, a kártyajátékok, a jó beszélgetések.
Először az iszapvulkánokhoz mentünk. Ez a holdbéli táj mindenkinek nagyon tetszett. Mindet fehér homok borított, s a földből lépten-nyomon bugyogva előtörtek kis iszappocsolyák. (Rögtön tesztelnünk is kellett, hogy milyen érzés belenyúlni az iszapba.) Itt igazán jól szórakoztunk, miközben sok hasznos információval gazdagodtunk a vulkánok keletkezéséről és egyediségéről.
Most az élő kövekhez indultunk. Oda egy kisebb gyalogtúrával lehetett eljutni, utunkon elkísért jópár leharcolt, de barátságos kutya is. Közben a település egy részét láthattuk, amit mindenki a maga módján ítél meg, de az biztos, hogy hasznos tanulságokat lehetett levonni belőle annak, aki figyel. A kövek az iszappal ellentétben nem mozogtak, ez egy kis csalódást jelentett, de persze a természet szépsége kárpótolt minket.
Úgy gondolom, hogy újból fejlődtünk, mint osztályközösség, s a harminc fokos meleg, a hosszú út és a szokatlan vécézési lehetőségek ellenére is elégedetten mentünk haza. Így ismételten hálásak lehetünk a szervezőknek: az oszinknak, Bálint Csilla tanárnőnek, Neacșu Éva tanárnőnek és Bíró Attila bácsinak, s persze a buszsofőr bácsiknak a bizalmukért és a kitartásukért. Már alig várjuk a következő utat!
Bálint Csilla osztályfőnök és Lázár Éva, X. C
Vissza