X. A osztályos tanulóként azon szerencsés diákok közé tartozom, aki részt vehetett a február 19-25. között zajló – történelmi megemlékezést és kikapcsolódást célzó – gyönyörű olaszországi kiránduláson.
Segítőmáriás küldöttségünk célja kettős volt: egyrészt a méltatlanul kevésbé ismert Zemplén Győzőnek állított első világháborús emlékmű állítása és megáldása volt, másrészt pedig ugyanazon a háborús csatamezőn katonáskodó Tiszteletreméltó Márton Áron püspök életének egyik helyszínével való ismerkedés volt.
Zemplén Győző korának kiemelkedő fizikusa, tudósembere volt, aki az első világháborúba 35 évesen – akkor ötgyermekes családapaként – vonult be. Az Asiago melletti fronton szerzett sérülések következtében vesztette életét 1916. június 29-én Ghertelében (Olaszországban). Önkéntes bevonulásában a haza szolgálata motiválta.
Az olasz hatóságok és történelmi társaság támogatásával, az egykori katonai kórházzal szemben felállított emlékmű megáldására 2026. február 23-án került sor Ghertele községben. Számomra az ünnepség nagyon megható és felemelő volt egyszerre. Kifejezetten tetszett Sulyok Tamás magyar Köztársasági Elnök úr beszéde, amely a háborús idők embertpróbáló kihívásait, annak a kornak emberei által átélt szenvedéseit lényegretörően vázolta. Az emléktábla megáldását követő szentmise bennem nagyon mély nyomot hagyott. Szívmelengető volt, ahogy egy családként összegyűltünk: olaszországi, magyarországi és székely fiatalok, egyházi és világi vezetők: Elnök úr, dr. Kovács Gergely érsek atya, Fazakas Márton csornai premontrei Főapát úr, nagykanizsai, szombathelyi, pannonhalmi és csíkszeredai elöljárók. Csodálatos volt a szentmise, aminek szövegeit, énekeit három nyelven: olaszul, latinul és magyarul imádkoztuk.
Az ünnepség mellett rengeteg egyéb élményben is részünk lehetett, amelyekről talán oldalakat is tudnék írni. Elsősorban fontosnak tartom megemlíteni, hogy abban a megtiszteltetésben is részem lehetett, hogy diáktársaim népes hallgatósága előtt bemutathattam Tiszteletreméltó Márton Áron püspök atya életét és munkásságát. Ez számomra nagy öröm volt, hogy egyre több ember ismerkedhet a püspök atya alakjával, tanításával, székely közösségünkben betöltött meghatározó szerepével és természetesen szenttéavatásának ügyével.
Sohase gondoltam volna, hogy olasz barátaim lesznek, viszont sikerült összebarátkoztunk néhány velünk egykorú olasz fiatallal. Olyan jó kapcsolat alakult ki, hogy hazatérésünk után is folytattuk a beszélgetést és tartjuk a kapcsolatot. Jó élményként maradnak meg bennem az egyébként hosszú buszos utak, amelyeket mindig zenéléssel, énekléssel, beszélgetéssel, imádsággal és nevetéssel dobtunk fel.
És ha már Észak-Olaszország, betértünk Páduába, ahol megnézhettük közkedvelt szentünk, Szent Antal, majd Szent Lukács evangélista sírját. Túl közel jártunk Velencéhez, hogy ne térjünk be oda is, ahol szintén eltöltöttünk néhány felejthetetlen órát. Alkalmunk volt vaporettón utazni, azt követően Velence kis utcáiban sétáltunk, gyönyörködni abban, amit eddig sokan csak filmekben láttunk.
Hihetetlen volt számomra, hogy saját szememmel láthattam Velence jellegzetes szűk és nyüzsgő utcáit. Természetesen nem hagyhatom ki a Monte Verena alpesi jellegű magaslatain történt sízés- snowboardozást, amit közülünk sokan kipróbáltak. Akik nem síztünk, mi sem maradtunk ki a jóból. Felvonóval feljuthattunk a Monte Verena 2020 méteres csúcsára és ott gyönyörködhettünk a páratlaul szép panorámában, amit a természet nyújtott a számunkra.
Lehetséges, hogy aprócska dolognak tűnik a sok élmény mellett, viszont nekem az esti összeülések a szobában, a közös étkezések, amikor megosztottuk egymással otthonról hozott élelmeinket – például a szombathelyi püspöki palotában – hatalmas élményt jelentettek.
Sajnos lehetetlenségnek tartom, hogy minden élményemet leírjam, de azt hiszem ezek számomra a legkiemelkedőbbek, amelyekre mindig örömmel és hálatelt szívvel fogok visszaemlékezni.
Megtiszteltetésként élem meg, hogy egy ilyen ünnepségen és ilyen élménydús kiránduláson volt alkalmam részt venni. Olyan neves személyiségekkel is találkozhattam, mint Sulyok Tamás államelnök úr, Soltész Miklós államtitkár úr, Kovács Gergely érsek atya, Fazakas Márton főapát úr. Jó volt az ő közvetlenségüket látni, azt megélni.
Nem utolsó sorban hálámat szeretném kifejezni. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy az iskolánk egy kis csapata számára ilyen lehetőséget adott. Hálás vagyok, mert végig kísérte az utunkat. Végül köszönöm szüleimnek, tanáraimnak és diáktársaimnak, hogy egy ilyen fantasztikus élményt élhettem/élhettünk át közösen.
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy jól éreztük magunkat és örömmel gondolunk vissza az ott töltött egy hetünkre. Ez a pár nap rávilágított arra, hogy milyen jó Istenbe vetett hittel, békében és mások – köztük idegenek és sajátjaink – iránti szeretetben élni. Köszönök szépen mindent!
Vezsenyi Viktória, X. A
Vissza