Az iskola másként héten hétfőn és kedden kirándultunk az osztállyal Hargitafürdőn. Bár az idő nem igazán kedvezett a szabadban való időtöltésre, az Úz Bence menedékházban mégis tartalmasan élhettük meg ezt a két napot.
Hétfőn, ebéd után egy közös társasjátékkal indítottuk a programunkat. Volt, aki kártyázott, volt, aki aktivityzett, vagy más társasjátékkal töltötte a közösségi játékra szánt időt.
A játékot követően az oszi vezetésével egy számomra nagyon mély lelkigyakorlatos tevékenységben volt részünk, amely, úgy hiszem, sokunkat teljesen megérintett ott legbelül! Nem is tagadom, egyik kedvenc programom ez a pár óra volt, amelyben magamról és társaimról is sok új „kincset” fedezhettem fel, tudhattam meg. Az a zárt, bizalmas beszélgetés, ami ott, az alatt a néhány óra alatt elhangzot, egészen megérintett és felhívta a figyelmem a társaimra való mélyebb odafigyelésre és a szeretettel való elfogadásra, megértésre! Hálás vagyok a Jó Istennek azokért a maradandó lelki élményekért, amellyel gazdagodhattam ebben a néhány órában!
Aztán vacsora után azonnal indultunk is a Pálos szerzetesek újonnan elkészített kolostorát meglátogatni, és az esti imánkat ott elvégezni. Mialatt végigjártuk a kolostor épületet Bátor Botond pálos atyával, és Imre pálos testvérrel, megszemlélhettük annak modern-, és egyben odaillő csodálatos építészeti stílusát is. A kápolnába érve mély csend szállta meg kis csapatunk lelkeit, mert olyannyira nagy volt odabent a szentség valódi vonzereje, hogy mindannyian néma fohásszal zártuk napunkat a pálosok legszentebb helyén. Itt éreztem azt, hogy az Úr valóban leszállt közénk a kápolna termében, mert a falak is mindegyre az Ő szeretetét sugározták ránk. Ez pedig kiteljesítette a nap élményét! Személyes tapasztalatom szerint valóságos istenélménynek lehettem tanúja abban a csendes, alig néhány percig tartó imában! Bátran elmondhatom, hogy akkor, ott egy melengető kéz simogatta meg a lelkem! A későbbiekben pedig az esti program nem volt kötött, így mindannyian kedvünk szerint beszélgethettük át a fél éjszakát is, és volt amiről beszélni.
Másnap újfent játékkal és beszélgetéssel telt a délelőtt, hiszen az idő átírta a második napra szánt terveinket, nem kímélt minket sem esőtől, sem hótól, sem széltől. Miután pedig mindenki összepakolta a holmiját, együtt indultunk haza a hűvös délután szellőjével.
Összességében ez a két nap mindannyiunk számára sok élményt nyújtott, hiszen az osztállyal való időtöltés igen fontos szerepet játszik a mindennapjainkban! Jó volt együtt lenni!!!
Pál Dorka, XII. A
Vissza