Július 20–26. között lehetőségem volt részt venni Zsobokon az anyanyelvi táborban, ami számomra az egész nyár egyik legmeghatározóbb élménye lett. Már az első napokban érezhető volt, hogy nem csupán programok várnak ránk, hanem egy közösség is, amely befogad és összekovácsol.
A hét során rengeteg érdekes előadást hallhattunk. Különösen emlékezetes volt számomra Benkő Eszter Nóra előadása ami az évszázadok során átalakuló cipőkultúráról szólt, és megmutatta, mit hordtak anno az emberek.
Ugyanilyen élmény volt Kerekes Barnabás tanár úr előadása, aki mindig hatalmas lelkesedéssel beszél a nyelvről, és képes mindenkit magával ragadni, ezúttal azonban főleg személyes történetekről mesélt, amit mindenki örömmel az arcán hallgatott. Nagyon sokat adott még számomra a szervezők előadása is, akik az őket érintő, hozzájuk közel álló témákról tartottak bemutatót.
A programok közül számomra az egyik legnagyobb élményt a kirándulás jelentette. A Rév–Zichy-barlang és Vársonkolyos nemcsak gyönyörű helyek voltak, hanem közben rengeteget beszélgettünk, nevettünk, és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.
Szintén nagyon maradandó élmény volt a kerámiázás. Az agyag formálása egyszerre igényelt türelmet és kreativitást, és közben az is jó érzés volt, hogy mindannyian egymást segítve, közösen alkottunk.
A hét során sokféle játék, közös tevékenység és beszélgetés is várt ránk. Ezek nemcsak jó hangulatot teremtettek, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy jobban megismerjük egymást, és új barátokat szerezzünk. Számomra ez a közösségi élmény volt a tábor igazi értéke: az, hogy a hét végére már nemcsak társak, hanem egy összetartó csapat lettünk.
A zsoboki tábor számomra nem csupán egy hét program volt, hanem egy olyan élmény, amelyből tudásban, élményekben és barátságokban is gazdagodtam.
Hálásan köszönjük a Segítő Mária Alapítvány anyagi támogatását!
Csordás-Lőrincz Benedek, IX. B
Vissza