Lelki napok a Segítő Mária Gimnáziumban
Iskolánkban minden évben megszervezzük a lelki napokat, melynek célja az Úr Jézus Krisztus lelkiségének, lelkületének ízlelgetése, megértése, megérzése, átélése, s persze ezeken keresztül elsajátítása, de legalább a vágy felkeltése.
A vágy felkeltése fogalmat abban az értelemben értjük, ahogy Antoine de Saint-Exupéry (+1944) A Citadella című könyvét, amiben azt írta: “Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”
Fontos ugyanis, amit itt élnek meg, de távlati célunk az lenne, hogy miután kimennek az iskola falai közül, már nem szervezik meg nekik az éves lelkinapokat ők maguk. ismerve ennek áldásait, keressenek alkalmat ilyen gyakorlatokon való részvételre. Illetve legyen igényük a lélekápolás, lélekformálás, gyógyítás.
A lelki napok érintési alkalmak, vagy ha úgy tetszik az Istentől felkínált kegyelem elfogadásának lehetőségei, a megajándékozottság észrevételének alkalmai.
Lehetne részletezni, ecsetelni, de az biztos, hogy maradandó nyomokat hagynak bennünk, neveltjeinkben, hiszen valahányszor megemlékező, visszatekintő beszámolókra kerül sor a diákok részéről, a felsorolásban mindenhol kiemelt és pozitív előjellel helyen szerepel a lelkinap, lelkinapok.
Valahányszor lelkinapokat szervezünk, mindig előttem van az Úr Jézus megállapítása, amit a felháborodó Jakabnak és Jánosnak (mert nem fogadták be, elutasították őket) mondott: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek.” (Lk 9, 55) és hogy nekünk, akik magunkat keresztényeknek valljuk, arra kell törekedjünk, amit Szent Pál apostol is megfogalmazott: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” (Fil 2, 5)
Ez a lelkület egy folyamatosan táguló, bővülő nyitottság az Istenre, az Ő ránk vonatkozó akaratára, az Ő jelenvalóságára, irgalmára, gondviselésre, s ugyanakkor egy folyamatos nyitottság a világra, a benne lévő, minket körülvevő emberekre, a velük való összefogásra, a teremtett világ szépségére, a folyamatos hálára és tevékeny, tettekben megmutatkozó szeretetre.
Ezt a lelkületet nem lehet egyszerre megtanulni, ebben a lelkületben nem lehet a Mester, Jézus nélkül előre haladni, ezért folyamatosan figyelni kell Rá. Ezért tartjuk fontosnak minden évben, hogy a tanítási menetet megszakítva, két napot is csak a Jézusra figyeléssel töltsük az időt.
Igen. Az Ő tanító, nevelő jelenlétébe való eljutást terepét próbáljuk megvalósítani a lelkinapok által, hogy az Ő képére és hasonlatosságára alakuljunk lelkileg kicsinyek és nagyok egyaránt.
Minden osztálynak, évfolyamnak külön van lelki napja. Az V-VIII. osztályoknak egy nap, a IX-XII. osztályoknak pedig két nap van adva a lelki napra.
Az évek folyamán kialakult egy séma, egy program, melyhez próbálunk ragaszkodni.
Eszerint a IX. osztályok két napig önismerettel, önértékeléssel, serdülőkori testi-lelki folyamatokkal, nemiséggel, függőségekkel, szenvedélybetegségekkel, stb. foglalkoznak. Ez persze nem nevezhető lelkigyakorlatnak, de tekintettel, arra hogy nekik ezekkel a témákkal kapcsolatban jó, ha megbízható, jó ismereteik vannak, fontosnak tartottuk, hogy ezekben a témákban kapjanak eligazítást hozzáértő személyektől.
A X. osztályok lelki napjait gondosan kiválasztott, meghívott lelkes papok tartják, akik próbálják beavatni, bevezetni őket a különféle témákon keresztül a szerető Isten misztériumába.
A XI. osztályosok lelki napját szerzetesek vezetik, akik sajátos hívatásukon keresztül az élethivatás gondolatát is próbálják közel vinni a fiatalokhoz, illetve megpróbálnak nekik segíteni a saját hivatásuk megtalálásában.
A XII. osztályosok lelki napját pedig házaspárok vezetik, akik az együtt járás, az udvarlás, a párválasztás szempontjairól, a nemiség felelős megéléséről, a családtervezésről, a házasélet feladatairól, annak örömeiről és nehézségeiről, a gyereknevelésről, stb. tartanak interaktív foglalkozásokat.
Ezek kívül megszervezzük a tanárok és a szülők számára is a lelkinapokat. Mindkettő igen sikeres és bensőséges alkalom. Ami újság az az, hogy immár három éve a szülők-tanárok lelkinapja együtt lett megtartva. Kiváló előadók voltak meghívva, akik gondolatindító előadása után csoportfoglalkozásokat tartottunk. Ilyen előadók voltak, mint pl. P. Bátor Botond pálos atya, P. Böjte Csaba OFM, s legutóbb Uzsajné Pécsi Rita neveléskutató szakember.
Töltődés, Rá-hangolódás, megnyugvás, hála és öröm, megújulás, finomhangolás, s hasonló szavak adnák vissza, amit a lelkinapok valamennyiünknek adnak, nyújtanak.
Szeretjük ezeket a napokat, mert belőlük, általuk sok kegyelmet kapunk Istentől.
Minden lelkigyakorlat végén ezt mondjuk és kívánom, hogy életünk végén is ezt mondhassuk valamennyien hálával a szívünkben: Laus Deo!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza