Lelkinapok

Amit most, a  Segítő Mária Gimnáziumban lezajló, 2025-ös böjti lelkinapok után írok, az egyben hála, tájékoztatás és felhívás akar lenni.

Hála a jó Istennek, hogy próbálkozásunkban – hogy feléje közeledhessünk, belőle meríthessünk, irgalmas szeretetében megmártózhassunk -, segített. Lelkes segítőket küldött a nyitott szívű fiatalokhoz, diákjainkhoz.

Hálánk és elismerésünk jeleként – jóllehet hosszú – szeretném felsorolni segítőinket, akik az egyes osztályokat elvállalták a lelkigyakorlatok vezetésében.

Az V-VIII. osztályosok lelkinapját, mely hamvazószerdán, március 5-én volt, a következő személyek vezették:

V. osztály – jómagam
VI. osztály – Farkas Ibolya SSS testvér, iskolánk volt tanára, igazgatónője
VII. osztály – Bíró Beatrix pszichológus
VIII. osztály – Koncz Mária Magdolna pszichológus.

És persze, mint minden, évben segített a tervezésben Gábor Zsuzsa iskolapszichológusunk is.

A IX. osztályosok lelkinapja tervezésében segített a KALOT szervezet lelkivezetője Sebestyén Ottó atya, aki a lelkigondozói képzésen eddig részt vettek körében keresett segítőket, vállalkozókat.

Így történt, hogy Bege Zoltán, Kopacz Zsuzsa, Antal Emese, Balázs Katalin, Péter Csilla és Birta Zsuzsana lelkigondozók, a kurzust már elvégzők álltak az ügyünk mellé. Ők valamennyien a személyiségfejlődés, az önismeret, a nemi identitás, a barátság, a káros szenvedélyek veszélye, az egészséges testi-lelki fejlődés témáit próbálták közel vinni a fiatalokhoz. Ők valamennyien együtt készültek, egyeztettek a gyakorlatok előtt és mondhatom: a megtervezett programokat sikerrel vezették le.

Ugyanezen napokon március 3-4-én, hétfőn és kedden volt a X. osztályok lelkinapja, melyet fiatal paptestvérek vállaltak el, vezettek le. Így Fülöp Szabolcs zetelaki, Jánossi Imre gyergyószentmiklósi, Kajtár Zsolt székelyudvarhelyi atyák. Ami nagyon tetszett bennük az az, hogy együtt terveztek, készültek ők is az általuk koordinált programokra. Meg kell említenem, hogy Kajtár Zsolt két fiatalt hozott magával segítőnek, Nagy Ádám X. osztályos fiút és Gergely Borókát XII. osztályos lányt.

Beszámolóik alapján jól sikerültek őnekik is a programok.

A XI. és XII. osztályok lelkinapja március 6-7-én, csütörtök-pénteken zajlott. A XI. osztályoknak Simon Imre az ifjúsági lelkész atya mellett a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség munkatársai Dezső Renáta, Kristály Eszter és Borka Botond segítettek a program kivitelezésében.

A XII. osztályoknak ismét házaspárok, s a házasság szentségéről vezették a gyakorlatokat. Így: a XII.A osztálynak Kertész Tibor és felesége, Kertész Mária Kézdivásárhelyről, a XII.B osztálynak Miklós Ervin és felesége, Miklós Szende, Péter-Drócsa Levente és felesége, Péter-Drócsa Mária, Molnár Attila és felesége, Molnár Edit, valamennyien Csíkszeredából, illetve Somlyóról, a XII.C osztálynak Kopacz Zoltán és felesége, Kopacz Zsuzsa Gyergyószentmiklósról.

A házaspárok lelkesedéssel jöttek, hogy a saját  szentségi házasságukban megélt tapasztalataikból, tudásukból forrásozva a házasságról tanúságtevő módon beszéljenek, az ifjú nemzedéket segítsék felkészülni a párkapcsolatra, a szentségi házasságra.

El kell mondanom, hogy mindkét oldalról, diákok és házaspárok oldaláról csak az elismerés és hála, az élő remény hangjait, üzenetét hallottam visszacsengeni.

S végül a tanárok és szülők lelkinapját március 22-én, szombaton Ft. Sajgó Balázs atya vezette, melyen mintegy (ahogy én számoltam) 120 résztvevő volt jelen. Gondolatindító előadások és csoport megbeszélés, beszámolók után Szentmisét celebráltunk a Kollégiumban, melyen mint megannyi alkalommal Borcsa Gergely kántor orgonált. Muszáj volt kiemelnem, mert a lelkinapok folytán állandóan ott volt és segített széppé, emelkedett hangulatúvá tenni zenélésével a szentmiséket.

Végül megemlítem a lelkiatyákat, akik a gyakorlatok folyamán majd az egész 450 fiatal gyóntatásában segítettek. Köszönöm Ft. Bálint Emil főesperes, Ft. Csíki Szabolcs, P. Guia Laurean rendi nevén Hugó atya, Ft. László Rezső, Ft. Madarász Attila, Ft. Sebestyén Ottó atyáknak a segítségét. Ők nem láthatták, az a boldogító jelenetet, amit én láttam a gyakorlatok utáni hétfőn és kedden, a Szentmiséken: rengetegen vették magukhoz az Oltáriszentséget, benne Jézus Krisztust, aki vándorlásunk, földi zarándoktársunk lett, s aki azt mondotta: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen!” (Jn 10,10)

Köszönöm az osziknak és más kollégáknak, így Tamás Levente igazgató úrnak is a szervezésben nyújtott segítségét. Persze ez mindannyiunk ügye, de illik megköszönni.

A hála és tájékoztatás után a felhívásról: amit láttunk, hallottunk, átéltünk, átelmélkedtünk a lelkinapok által, váltsuk valamennyien életté, hogy társadalmunk és egyházunk egy életigenlő, szeretetteljes, reménykeltő és hitet fakasztó miliő legyen!

Simó Gáspár, spirituális

Vissza