Úgy gondolom, hogy egy csodálatos felismerés lehetett annak hátterében, hogy József Attila megírta Az Isten itt állt a hátam mögött című költeményt. Csak a kezdő sorokat idézem:
„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot.”
A költő e verséből kitűnik, hogy istenkereső ember volt, akárcsak mi. Arról is vall a költő, hogy sokat tett azért, hogy Istennel találkozzon, kapcsolatba kerüljön: „megkerülte érte a világot.” E két sorban azt is megvallotta a költő, hogy akit keresett az nagyon közel volt hozzá: a „háta mögött”. Csupán két sorát idéztem, hogy bevezessem mondandómat, mellyel hálámat szeretném kifejezni a 2022-es évben mellénk álló lelkigyakorlat-vezetők iránt, akik a léleképítő, lélekápoló foglalkozások által megpróbálták a diákok tekintetét Istenre irányítani.
Igen. Ebben az évben újra próbáltuk megteremteni annak lehetőségét, hogy a diákok iskolai program keretében is találkozzanak azzal a személlyel, aki nagyon közel van hozzájuk, gondviselőként áll mögöttük, s várja, hogy gyermekei meg/feléje forduljanak, s vele bizalmas, meghitt kapcsolatot alakítsanak ki. Mint az iskola lelkivezetője, az osztályfőnökök és diákok nevében, hálával és tisztelettel köszönöm a lelkigyakorlatok vezetőinek, hogy az istenkeresésében, az Istenre való rámutatás, az Istenhez vezetés folyamatos munkájában mellénk álltak, hozzánk társultak, támogatták a Segítő Mária Gimnázium diákjait.
Név szerint szeretném felsorolni segítőinket:
Hálásan köszönjük valamennyiüknek a lelkes mellénkállást!
Köszönjük, hogy IGENT mondtak a felkérésre, megálmodták, kigondolták a foglalkozásokat. Tudom, hogy segítőink imádkoztak, továbbá komoly előkészületet, megbeszéléseket, foglalkozásokat tartottak, hogy a lelkigyakorlat célját megvalósítsák. Állítom, hogy munkájuk, közös törekvésünk eredményes lesz. Bízom abban, hogy az átimádkozott, átelmélkedett foglalkozások az Isten és az önmaguk megismerésben mélyebbre vitték a fiatalokat. Hiszem, hogy az embertársaik és saját maguk helyes szeretetének folyamatában a diákok előbbre jutottak. Kívánom, hogy ennek a ténykedésnek gyümölcseit valamennyien „ízlelhessük” azáltal, hogy látni fogjuk erkölcsös egyéni és közösségi életüket, az Egyház és a társadalom intézményeiben való áldozatos, becsületes, kitartó tevékeny szeretetüket.
Végezetül azon meggyőződésemnek is hangot szeretnék adni, hogy tevékenységükkel nem csak az intézményt, az intézmény igazgatóját, lelkivezetőjét, tanárait és diákjait támogatták, hanem magát a mindenkor Segítő Szűz Máriát is, hiszen a mi ügyünk (hogy Jézus szíve szerinti emberek, közösségek legyenek ma és a jövőben is) az Ő ügye.
Simó Gáspár, lelkivezető
Vissza