A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium társadalomtudományokat oktató középiskolai tanára, valamint a Sapientia EMTE Tanárképző Intézetének egyetemi adjunktusa vagyok. Ugyanakkor 2009 óta óraadói minőségemben dolgozom a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, ahol latin nyelvet oktatok.
Tanulmányaimat Rómában, a Pontificia Univeristà Gregoriana teológiai és filozófiai szakán végeztem. Az alkalmazott filozófiai mesterképzési tanulmányaimat követően doktori tanulmányokat folytattam, a filozófiai doktori (PhD) fokozatomat 2014-ben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskolájában szereztem, míg a neveléstudományi doktori (PhD) értekezésemet a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában védtem meg 2019-ben. A filozófiai jellegű kutatásaim Carl Schmitt konfliktusos politikai filozófiájára; míg oktatáskutatásaim a közoktatás (középiskolaválasztás, felekezeti oktatás, tanulói teljesítményvizsgálat), a digitális oktatás és a szakdidaktikai területekre fókuszálnak.
Mégis mi a célja, mi az oka, mi a motivációja a pedagógusi professziónak? Miért mégis? Az egyik, számomra lehetséges, választ Márton Áron püspök úr Templom és Iskola című írásában vélem felfedezni, miszerint „…megéri, hogy a szerepet vállaljuk…” Ugyanezeket a húrokat pendíti meg Marcus Tullius Cicero De divinatione (II, 4) című művében tett kérdésfelvetése is: „Tehetünk-e éppen most, jelenkorunk erkölcsi közegében jobb és nagyobb szolgálatot a közegnek, mint azt, hogy neveljük és oktatjuk az ifjúságot?” Vallom és hiszem, hogy ma sem tehetünk jobb és nagyobb szolgálatot a szűkebb és tágabb közösségünknek, társadalmunknak, mint azt, hogy felelősségteljesen, a legjobb tudásunk, szándékunk és képességünk szerint neveljük és oktatjuk a ránk bízott ifjúságot, vállaljuk a szerepet.