15 éve vagyok a gimnázium tanácsadó tanára. Számomra ez a munka a hivatásom is. Elköteleződtem, hogy minden erőmmel és legjobb tudásommal segítsem az iskolánkban tanuló gyermekeket, akik valamilyen válságba kerültek, vagy életüknek egy nehéz szakaszát élik át éppen. Szerencsés vagyok, mert nagyszerű kollégákkal dolgozom együtt, akik megszólíthatóak, és akikkel mindig együtt tudunk gondolkodni azon, hogy miként lehetne a nehéz élethelyzetekben segíteni.
Az iskolánkban a gyermekből a kamaszkoron át fiatal felnőtté válik az itt tanuló diák. Sokszor hibáznak, vagy olyan élethelyzetbe kerülnek, amikor úgy érzik, nincs tovább. Ilyenkor megszólíthatnak, kérhetik a segítségemet. Tudom, hogy nem érhetek el minden diákot , de minden reggel úgy indulok el, hogy megpróbálok jelen lenni, ott lenni közöttük.
Munkám egyik legnagyobb kihívása, de ugyanakkor erőforrása is, hogy 5. éve osztályfőnök is vagyok. Azontúl, hogy nagyon sokat tanultam az osztályomban járó gyermekeimtől, nagyon remélem, hogy én is át tudtam adni nekik azt, ami számomra a legfontosabb: az Isten közelségében megélt és átélt életigenlés és életöröm.