Diákkorom meghatározó tanító- és tanári példaképeinek köszönhetően mindig is valamiféle titokzatos vonzalmat éreztem a pedagógusi pálya irányába. Ennek a hívásnak engedve 1994-ben végeztem a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben. Két év tanítói munka után egy másik középiskoláskori érdeklődésem a német nyelv felé fordított. Miután alkalmam adódott többízben Svájcban táborok és túrák szervezése kapcsán élő környezetben találkozni a német nyelv és kultúra világával, 2004- ben Nagyszebenben német nyelvtanári oklevelet szereztem. Ekkor már kilencedik éve tanítottam a Márton Áron Főgimnáziumban.
2005 óta vagyok a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanára. Négy gyerekem születését követően ez az iskola és közösség határozza meg mindennapjaimat.
A németórák világa igen értékes találkozásokat hordoz magában. Azt tapasztalom, hogy a nyelvtanulás rengeteg lehetőséget hordoz diáknak, tanárnak egyaránt arra, hogy saját élete, személyisége közvetlen módon megnyilvánulhasson. Arra törekszem, hogy diákjaimban felvillantsam azt az iskolán túlmutató érdeklődést, amelyben a német nyelv egy különös lehetőségként eszköze lesz az életünk és világunk csodáinak megismerésében. Mert a nyelvekhez való ragaszkodás, annak művelése véleményem szerint életforma. A szójátékok, a nyelvi fordulatok sokszínűsége, a más nyelvek kifejezéseiben megnyilvánuló gondolkodásmód az élet rendkívüli ajándéka. Célom az is, hogy iskolánkban minél több tanulót segítsek a DSD nyelvvizsga diplomához, mert ezzel több lehetőség nyílik meg számukra a karrierépítésben és a felsőfokú oktatásba való belépésben.
Nagy ajándéknak tartom, hogy ennek az iskolai közösségnek lehetek tagja, ahol tanárként, osztályfőnökként vagy éppen kollégaként az élet annyi csodáját élhetem meg.