János Katalin

János Katalin

Tanítási helyeim, Csíkszereda 6 év, Makó 1 év, Bukarest 9 év, Csíkszereda 19 év, amit megszakított 1990-től, három év tanulmányi út, Olaszország, Svájc, Magyarország.

 „Utaidat, Uram mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem” (Zsolt 25,4)
Ezt az Igét amióta keresztény öntudatra ébredtem azóta igyekszem szem előtt tartani hiszen a keresés, hogy mi Isten akarata életem jelen pillanatában mindig fontos volt számomra. Amikor az utat, az ösvényt keresem, nem csak a tanári hivatásra gondolok, amit Isten elém hozott életem egy adott szakaszában és azóta is kitartottam mellette, vagy a fokolár hivatásra, amelyben Isten hívására igennel válaszoltam, hanem életem minden pillanatára.

Keresem, hogy mi az amit tehetek másokért, vagy másokkal együtt, közösségi társaimmal, tanártársakkal, munkatársakkal vagy épp a tanítványaimmal. Ez szólhat a tanításról, a fizika versenyről, az emberek iránti szeretetről, a békéről, egy jól sikerült lelkigyakorlatról vagy épp a környezetünk széppé tételéről és még nagyon sok élményről, amelynek kottáját az égben írják és mi itt lent eljátszhatunk valamit belőle, amikor nem felejtjük el meghallani a lelkiismeretünk hangját.

Hogyan élek most a jelenlegi helyzetben? A pandémia aktualitása, a mozgás-korlátozások, kezdettől arra késztettek, hogy “kimenjek”! Persze ez, első körben fizikai értelemben fogalmazódott meg bennem, de fokozatosan megértettem, hogy „kimenni”, sok mindent jelenthet. Például, kimenni a hírek idegölő forgatagából, és belehelyezkedni az isteni gondviselésbe, megtalálni a lehetőséget abban, ami a jelen pillanatban történik velem, velünk … és elkezdtem élni, megélni a helyzet adta kicsi vagy nagyobb lehetőségeket. Az, hogy Isten útját keresem a lelkemben vagy együtt másokkal, az a forrás, amely számomra boldogságot ad. Ebben sokszor, a „nem így képzeltem el” is benne van. De Aki elképzelte a velem, velünk kapcsolatos dolgokat meg vagyok győződve, hogy jobban tudja mi válik hasznomra, hasznunkra. Azt is tudja melyik út vagy ösvény az enyém … félre is hághatok de Ő mindig kiigazítja a lépteimet és ha hagyom, visszavezet a szeretet útjára, mert Isten, Szeretet számomra és mindannyiunk számára. Ez emberi és pedagógusi hitvallásom is egyben.