2014-ben érettségiztem a Segítő Mária Gimnáziumban és 2017-ben szereztem biológus diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia karán. A mesteri tanulmányaimat Koppenhágában folytattam, ahol ökológia szakirányon tanultam és 2021-ben végeztem.
Amióta az eszemet tudom, tanítok. Gyerekként a diáktársaimnak magyaráztam, egyetemen a csoporttársaimnak tartottam felkészítőket. 13 éve vagyok cserkész, és a mozgalmon belül lehetőségem volt olyan képzéseket elvégezni, ami által már gyerekként foglalkozhattam kisebb gyerekekkel. Anélkül, hogy észrevettem volna, kipróbálhattam magam abban, milyen fiatalokkal foglalkozni. Most tanárként ezekből a tapasztalatokból merítek és építkezek. Sokféle munkahelyem volt már, aminek semmi köze az oktatási rendszerhez, de ha kicsit is megvontam magamtól a gyerekekkel való önkéntes munkát, egyből éreztem, hogy valami hiányzik, mivel a gyerekekkel való foglalkozások és táborok során feltöltődtem és motivációt nyertem a mindennapjaimhoz.
A második tanévemet kezdtem el az Alma mater falai között, és sosem gondoltam, hogy az intézményes oktatás útjára lépek. Így egy év után azonban azt érzem, hogy a helyemen vagyok, és azt csinálom, amit eddig is önkéntesen vállaltam. Végre nem csupán alkalmanként és táborok során, hanem minden nap foglalkozhatok ugyanazokkal az emberpalántákkal, így szemtanúja lehetek a formálódásuknak az itt töltött 4-8 év alatt. A biológiát próbálom megszerettetni a diákokkal, közben pedig ötvözöm a tudományokat az életre való neveléssel, hiszen cserkészkedem a csapatban, ahol magam is fogadalmat tettem, és boldog osztályfőnök vagyok.
Ugyanúgy, ahogy gyerekként is, buzgómócsing vagyok, lelkesedem és sokszor túlvállalom magam (ezeknek minden előnyével és hátrányával együtt). Szeretem az emberekkel való munkát, szeretek új dolgokat kipróbálni, és szeretek tanulni a gyerekektől. Hálás vagyok, hogy itt dolgozom.