A középiskolát a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolába jártam, majd a nagyváradi Vizuális Művészetek Főiskolájának festészet szakos hallgatója voltam. Onnan hazatérve, itthon kamatoztatom azt , amit ott magamba szívtam, szívok, ahol lehet megmutatkozom alkotásaimmal, kiállításokon, könyvekben mese- és versillusztrációs munkáimmal. Kezdetben, 2005-től két tanévben, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Iskolában tanítottam, majd a Tanulók Házánál a “Fantázia műhely” kört vezetem, immáron 14 éve, ötödik éve pedig óraadó tanárként vállalok néhány osztályt a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban.
Ezen évek alatt körvonalazódni látszik egyfajta pedagógiai módszerem, ha merhetem így nevezni, de ezt szebben megfogalmazta egyszer Bodóczky István, magyarországi művészetpedagógus és képzőművész a saját hivatására tekintve. Jelen írása, egyben pedagógiai ars poeticájának tekinthető. Fő gondolata, hogy a tanítás az ő esetében alkotás, saját pedagógiai tevékenységét művészi tevékenysége részének tekinti: „Számomra a tanítás művészeti alkotótevékenység, aminek lényege az alakítás, amely során az alkotó és médium kölcsönös együtthatásban van egymással, a tanár és a diák állandó interakciója mindkét aktív résztvevőt alakítja, formálja…. […] Kezdetben voltak belső konfliktusaim abból, hogy úgy éreztem, el kell döntenem, mi is vagyok valójában: művész vagy tanár. Igazi öröm volt felfedezni, hogy nem szükséges erről dönteni. A kérdés lebegtetése vezetett a felismeréshez, hogy a tanítás is művészetem része ”. Halkan, kicsiben, és sokkal szerényebben én is ezt érzem, vallom és gondolom. Szerteném, hogy a tanítás számomra olyan művészi tevékenységet jelentsen, ahol diákjaim alkotóképessége formálódik, látásviláguk alakul.
Diákjaimnak köszönhetem a gyermeki-fiatalos lelkületet, ami sosem hagyott el, igazi jó társakra találtam bennük, szimbiózisban létezünk a tevékenységek során, ők sarkallnak engem kreativitásra, hogy majd a következő alkalomkor én tegyem ugyenezt.
Összegzésként elmondanám tehát, hogy a művészetre és a művészettel való nevelés hivatásom, a tanítás számomra a pályát jelenti: úton lenni, közösen alkotni, megpróbálni meghallani, meglátni, megérteni önmagunkat és egymást, és a környező világot.