Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
Ezt a mondatot Merániai János esztergomi érsek írta, ugyanis 1213 őszén magyar főurakból álló csoport merényletet készített elő II. András király felesége, Merániai Gertrud ellen.
A törvényes királyné elleni merénylet okául az szolgált, hogy Merániai Gertrudisz férje távollétében olyan intézkedéseket hozott, ami a nemzeti érzelmű főurakat sértette, felháborította: pl. saját öccsét Merániai Bertholdot kinevezte kalocsai érseknek. Ez az intézkedést III. Ince pápa is ellenezte, a kinevezett személy fiatalkora és erkölcsi életvitele miatt, viszont a kinevezés hatályban maradt. Ennek értelmében a Kalocsa környéki egyházi javakat, vagyont a kedvezményezett birtokolhatta, azok felett ő rendelkezhetett. Ezen az eseten kívül a királyné a saját rokonait ültette az állam legmagasabb posztjaiba, amit az ország magyar főurai nehezményeztek.
A nagybirtokosok, Petur bán és az ország nádora Bánk bán támogatásával összeesküvést szőttek a királynő ellen. A merénylet előtt kikérték az akkori esztergomi érsek – Merániai János – tanácsát, véleményét, aki ezáltal két tűz közé került:
• Berthold kinevezése egyrészt veszélyeztette az ő főpapi rangját, az egyházi jövedelmeit, az Egyház erkölcsét és jogát a különféle jogkörökben,
• Másrészt a gyilkosságban való részvételéért saját pozíciója és élete került veszélyben a megtorlás miatt.
Ekkor alkotta meg a híressé vált eszes választ, melyet kétféleképpen lehet érteni az írásjelek, a vessző hiányában:
• A királynőt megölnötök nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki úgy akarja, én nem ellenzem.
• A királynőt megölnötök nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki úgy akarja én nem, ellenzem.
II. András Halicsi hadjárata alatt aztán 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben, egy vadászat alakalmával el is követték a merényletet a 27 éves királynő ellen. Amikor az érseket beidézték a merényletben való részvétele miatt ő azt az olvasatot mondta el, amely szerint ő ártatlan és ellenezte a merényletet, így III. Ince pápa felmentette a gyilkosságban való részvétele bűne alul és később IV. Béla király sem sújtotta büntetéssel.
Kedves ünneplők, volt Diákjaink!
A latin, történelmi mondat jutott eszembe, amikor készültem, hogy hozzátok egy pár szót intézzek. Ez a mondat egy kétértelmű mondat az elkülönítő írásjel, a vessző hiányában. A vessző önmagában semmiféle jelentést nem hordoz, mint például egy betű, pl. Ő, mely egy személyt megjelöl, vagy a választást kifejező válasz: A vagy B? Mivel a vessző semmiféle kijelentést nem hordoz, jelentéktelennek tűnhet, de a megnevezett mondatból világosan látszik, hogy valójában ez nem így van, mert ez a jelentéktelen írásjel, igenis más értelmet adhat az értelemmel és érzelemmel feltölthető betű együttesnek, a szónak.
Mit akarok ezzel nektek mondani? Semmiképpen nem azt, hogy jelentéktelenek voltatok, vagyunk, de azt sem hogy jelentéktelenségünk ellenére a társadalomban legyünk a kétértelműség eszközei. Nem, nekünk az egyház védőszentje, Szent József példája szerint, akinek egy szavát sem találjuk a Szentírásban, s mondhatni, hogy ő csak egy vesszőcske volt az üdvtörténetben a helyénvalóság jelei kell legyünk, akik a maguk vesszőnyi erejükkel a közéletet Isten által akart, Jézus Krisztus által óhajtott hangulattal, eszmeiséggel, vággyal, törekvéssel töltjük meg.
Igen. Az emberi társadalomban egyenkét valóban vesszők vagytok, vagyunk, de ennek ellenére, bárhova kerüljünk az emberiség, a társadalom igenis értelmet, hangulatot változtató erővel, képességgel bírunk. Amiként Szent József az ő vesszőnyi életével helyére tette a megváltás művét, mert a „maga mellé vette a gyermeket és anyját”, mert fogta a gyermeket és anyját, s elmenekül velük a hatalmát féltő, őrjöngő Heródes elől Egyiptomba, majd az angyal biztatására Heródes halála után hazatért szülőföldjére, nemzete körébe, úgy ti is, mi is helyére tehetünk közösségeinkben közügyeket, terveket. Szellemiségetekkel, érzületetekkel, lelkületetekkel a Segítő Máriában is gyakorolt, ápolt keresztény HITTEL, REMÉNNYEL, Isten és ember SZERETETTEL, az itt gyarapított, szerzett ismereteitekkel igenis: értelmet, közhangulatot, tartalmat változtató jelekké tudtok válni, s ez is lenne a feladatotok, feladatunk.
Legyetek, legyünk helyénvaló emberek! S mivel gyakran van, hogy az ember nem tudja, hogy mi lenne a helyénvalóság, a helyes döntés, tett, azért ne hanyagoljuk el a kapcsolattartást azzal, aki a történelem könyvét szerkeszti, benne a sok betűt, szót, mondatot, írásjelet, köztük a vesszőt is használva, ne hanyagoljuk el, ne hagyjuk ki életünkből az Istent! Tartsatok, ápoljunk élő kapcsolatot vele, legyetek, legyünk engedelmesek iránta, fürkésszük az Ő akaratát, hogy a NAGY GONDOKAT viselő, megoldó Isten, helyénvaló emberekké tegyen, rajtatok, rajtunk, kis vesszőkön keresztül megvalósíthassa a ti, a mi, az emberiség üdvözítésének nagy művét. Arra is kérjük meg a történelem Urát, hogy segítsen helyénvaló emberekként helytálló emberekké válni ott, ahol szerepünk, hivatásunk van: a családban, a munkahelyen, az Egyházban, a társadalomban, lehetőleg itthon, nemzetünk körében. Legyünk ellenkezőket szétválasztó, szakadásokat összekötő vesszőcskét, ha úgy tetszik jelentéktelen vonalak, vesszők, de békességet, építő összefogást előmozdító jelek. Ámen!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza