Az I. sz. végén született az az ókeresztény irat, melynek a Didaché nevet adták. Az írás más elnevezése – A Tizenkét apostol tanítása a népekhez. Ezen írás utasítást fogalmaz meg a Szentmise végzésének módjával kapcsolatban: „ … az Úr napján gyűljetek össze, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok.” (14,1)
Ebből az utasításból láthatjuk, hogy a Szentmisét, a kenyértörés eseményét már a kezdetekkor megelőzte a bűnbánattartás.
Szent Jakab apostol azt írja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak azonban kegyelmet ad.” (Jak4,6) Szt. Pál apostol pedig azt mondja: „Aki méltatlanul eszi ezt a kenyeret, vagy issza az Úr vérét, vétkezik az Úr teste ellen. Vizsgálja meg tehát magát az ember, és úgy egyék ebből a kenyérből és igyék ebből a kehelyből.” (1 Kor 11,27)
Az idézetekkel kapcsolatban eszünkbe jut Jézus példabeszéde a farizeusról és a vámosról:
„Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, az felmagasztalják.” (Lk 18, 9 -14)
A Jézus által elmesélt történetből látjuk, hogy milyen nagy különbség van a két ember magatartása között. Gondolom, nem kell részletezni, s azt is, hogy a bűnét, tökéletlenségét belátó, bevaló, bűnbánatot tartó ember magatartása helyesebb, reálisabb, mint azé, aki fennhéjázó volt az ő tökéletessége tudatában. Igen. Ténylegesen úgy kellene az Isten elé állnunk, mint a vámos: „Uram légy irgalmas hozzám bűnöshöz!” (Lk 18)
A legtöbb embernek az ilyen viselkedésmód nem passzol: nem szereti beismerni a saját hibáit, vétkeit, bűneit, hiányosságait. Egyszerűen nem látja magát bűnösnek…
De miért is nem?
Egyszerűen azért, mert ahová nem süt be az isteni kegyelem fénye, ott nincs reális önmagunkra látásunk.
Fiatal koromban széna elrakás közben figyeltem meg hogy a feldobott szénának pora van, de persze a por csak akkor látszott, ha a cserepek rései közt besütött a Nap. Ellenkező esetben, ha a Nap nem sütött, nem látszott a por sem. Azt is megfigyeltem magamon, hogy amikor besütött a Nap, s látszott a por igyekeztem az orom át lélegezni, ellenkező esetben, pl. esős időben pedig eszembe sem jutott, mert nem látszott, s ezért nem zavart a por. Nos, ez a történet, tapasztalat jut eszembe, amikor a bűnösségünk tudatáról gondolkodom. Igen! Ahová nem süt be a kegyelem napja, az Isten fénye ott nem látszik a „por”, vagyis a bűn, s nem érzi magát bűnösnek az ember.
Azt mondja a kismadár a kakukknak:
– Az emberek az beszélik, hogy nem raksz fészket, idegenek fészkébe tojsz, a másét bitorlod, s mással költeted ki a fiókáidat is…
– Á nem igaz! Az emberek hazudnak! –így a kakukk.
– És az emberek azt mondják, hogy nagyon hasznos vagy, mert pusztítod a hernyókat!
– Igaz! Így van! Nagyon hasznos vagyok!
Kedves Fiatalok!
Isten elé, mint fizetésképtelen, méltatlan szolgák kell odaállnunk minden Szentmise kezdetén, s kérnünk kell legyen türelmes, hosszan tűrő irántunk. Van-e bennünk annyi alázat és önismeret, hogy szívünkből mondjuk: Uram! Méltatlanságom ellenére, bocsáss meg nekem, bűnösnek!
Danté a Divina Comedia művében leírja, hogy milyen a tisztítótűz kapujának bejárata: A kapuhoz három lépcső vezet. Ez az úgynevezett Péter kapu, amit egy angyal őriz kezében kivont karddal. Tőle tudja meg a költő, hogy mit jelent a hármas lépcső.
• Az első olyan sima és ragyogó, mint a tükör Ez a lépcső az önismeret lépcsője. Amikor a költő rálép, megpillantja benne lelkének arcát.
• A második repedezett szikla és barna színe van. Ez a lépcső a bűnbánat lépcsője. Ez a második lépcsőfok, s nem is lehet más, mert aki igazán ismeri magát, reálisan néz szembe magával, helyes a lelkiismerete az önként vallja meg hogy bűnös, tökéletlen, s szüksége van a bűnbánatra.
• A harmadik lépcső vérpiros. Krisztus véres áldozatát jelképezi, mellyel megszerezte számunkra a bűnbocsánatot – tisztulás lépcsője. A költő előtt az angyal csak akkor nyitja meg a purgatórium kapuját, miután letérdel és bűnbánóan veri a mellét.
Ilyen öntisztítási folyamaton kellene minden szentmise előtt átmenni, de nem csak…
A bűnbánati rész a Kyrie imádsággal fejeződik be. A nyomatékosítás végett többször, általában háromszor kérjük az Urat, hogy Irgalmazzon nekünk. Miként a vak koldus Bartimeus kiáltotta: „Jézus Dávid fia könyörülj rajtam!” (Mk 10,47) úgy kell mi is, a gyógyulás, a megigazulás végett kiáltsuk: „Jézus könyörülj rajtam, bűnösön!”
A bajbajutott hajók S.O.S. jelzést adnak le, hogy a közelben lévő hajók segítsék őket. Bűnösségünk tudatában mi Istennek adunk a S.O.S. jelzést és kérjük, mentsen meg minket, könyörüljön rajtunk.
Bűnbánó imám fakadjon mindig ilyen lelkületből az irgalmas Isten felé, s adja meg Szentfölsége, hogy érezzük az Ő könyörületességének nagy ajándékát! Ámen!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza