Olvasmány a Királyok első könyvéből, 1 Kir 19, 1 – 8
1Acháb mind elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat. 2Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez: Ezt üzente neki: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének az életéhez!” 3Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, 4maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” 5Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” 6Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. 7Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” 8Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.
Ez az Isten igéje!
Evangélium – Zakeus története, Lk 19, 1 – 10
Kedves Fiatalok!
Azt gondolom, mindannyian belátjuk, hogy életünk fenntartásához kell:
• testi eledel – Sok gondot fordítunk a testi eledel megszerzésére, az alapvető élelmiszerek előállításra. A legtöbb ember igen igényes és érzékeny azzal kapcsolatban, hogy milyen alapanyagból készíti az eledelt, mennyibe kerül az eledel stb. Az eledel vásárlásával, annak megfőzésével igen sok időt eltöltünk. Pl. egy pörkölt elkészítésével minimum 1,5 – 2 órát is el kell tölteni. Na meg aztán az étkezési időre is odafigyelünk. Én személyesen nem szoktam főzni, de persze lényegesnek tartom a jó ételt és értékelem azokat, akik előkészítik, s mindent megtesznek, hogy ízletes és bőséges eledel kerüljön az asztalra. Mindezeken túl azt gondolom, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk, ahogy a latin mondásban is megfogalmazták: „Esse oportet ut vivas, non vivere ut edas.”
• szellemi táplálék – Igen lényeges, hogy különféle helyes ismeretekkel, tudományokkal tápláljuk szellemünket, növeljük tudásunkat! És itt meg kell jegyeznem, hogy boldog vagyok, amikor a büfében is hallom, hogy matekeztek, vagy töriről, földrajzról beszélgettek…, s nem arról szól a fáma, hogy mennyit ittatok, hogy dorbézoltatok stb. Ilyet sokat lehet hallani úton, útfélen. Szemem előtt van egy fiatal orvosnő, aki korábban nálunk járt, s olyan volt, mint egy közületek – egy egyszerű lány. Évekkel később találkoztam vele, amikor már orvosnő volt, s beszélgettünk. A beszélgetés után el voltam bűvölve, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a tanulmányai elvégzése által. Megállapítottam magamban: „Bámulatos, hogy mivé fejlődött ez a lány!”
Szóval:
A tanulás nehéz, de eredménye fantasztikus! Ahogy a latin mondás is kifejezi: „Literarum radices amarae sunt, fructus iucundiores.”, azaz a tanulás gyökerei keserűek, de gyümölcsei édesek. Az arcon is látszik, a tudással való táplálkozás. A tudás megfinomítja, nemesíti a személyiséget, s még az arcot is átformálja.
• lelki táplálék – A lelki táplálék erejéből lesz életünk, életvitelünk Istennek tetsző, emberek, közösségek javára váló. Tegyük fel a kérdést: Milyen is a lelkitápláléktól az ember élete? Erkölcsös, erényekben gazdag, derűs, rendezett, fegyelmezett, békés, az áldozatokat is vállani tudó, önzetlen, helytálló, hűséges, becsületes stb.
Jézus Krisztus meghagyásából Egyházunk a lelki táplálást az IGEHÍRDETÉS és SZENTSÉGEK kiszolgáltatása által próbálja megvalósítani, hogy amint Illés próféta evett és ivott, s annak az eledelnek erejéből „negyven éjjel vándorolt, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.” úgy az Isten gyermekeinek is legyen ereje a vándorlás folyamán munkáját végezni, s az Isten felé előre haladni. (Vö. 1 Kir 19, 8)
Az az igazság, hogy van sok eset – tudom, hogy ti is tapasztaltátok–, amikor a testi és szellemi táplálék nem használ semmit, csak a lelki. Pl. Az élet nehézségei, életkrízisek, betegség, halál, stb. alkalmával sokszor csak az IGÉBŐL és a SZENTSÉGEKBŐL áradó erő tud segíteni / illetve tudna segíteni, ha előzőleg táplálkoztunk volna belőle. Hála Istennek van tapasztalatunk afelől, hogy egy igerész felett való elmélkedés, egy jó lelkibeszélgetés, vagy az OLTÁRISZENTSÉGBEN jelenlévő Krisztus előtt való elidőzés, a Vele való lelki találkozás, a szentáldozás milyen belső erővel, békével tud felvértezni, hogy meg tudja változtatni életünket, életérzéseinket. Ami Zakeussal történt az számtalan esetben megismétlődött, s megismétlődhet, csak meg kell tenni feléje a lépést. Igen. Az első lépés a tied, az enyém, a mienk, a második lépés pedig az ŐVÉ, Jézusé aki azt mondja: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3, 20), illetve érezni fogjuk, amit Jézus így fogalmazott meg: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.” (Lk 19,9)
Az biztos, hogy Isten nem akarja rád törni az ajtót. Ő bejön életünkbe, de csak akkor, ha kérjük, igényeljük. Tudjátok, a szabadakarat szent Ő előtte is! Ő adja magát, amint ígérte: „A kenyér, melyet adni fogok, az éntestem a világ életéért.”, hogy csipetnyi, törékeny életünk BENNE mélyebb értelmet, biztos oltalmat nyerjen (Vö. Jn 6, 51).
Gyorsan telő életünkben az Örökkévalóságot fogjuk ízlelni, érezni és nem lesz úrrá rajtunk a hiábavalóság keserűsége, a magány fájdalma, a sikertelenség okozta kudarc, az áldozatvállalás értelmetlensége, DE csak akkor, ha Vele belső kapcsolatba kerülünk.
Kedves Lányok és Fiúk!
Ne tartsátok magatokat távol az Oltáriszentségtől! Emlékezzetek csak mire figyelmeztetett az Úr Jézus: „Ha nem eszitek az ember fia testét és nem isszátok az ő vérét nem lesz élet bennetek!“ (Jn 6, 53)–> Az Oltáriszentség Jézus gyógyító szeretete – Ferenc pápa Úrnapi homíliája
A virágot nem elég vázába tenni, a vázába víz is kell! Víz nélkül a virág elszárad, hiába a váza, a keret. Kell az éltető víz, mely kitölti a váza ürességét. Nekünk is jót tesz, ha táplálkozunk azzal, aki azt mondta. “Az én testem étel a világ életéért.” (Jn 6, 51), mert igazán Ő tudja lényegessé, élővé tenni az életünket. És persze, vele találkozva, vele belső kapcsolatba kerülve arra is rádöbbenünk, hogy kik vagyunk, hova tartozunk, merre tart az életünk…
SÓ BABA és a TENGER!
A sóbaba ezer mérföldeket vándorolt, mígnem elért a tengerhez. Nagyon lenyűgözte az a különlegesen mozgó tömeg, amihez foghatót addig még sehol sem látott.
– Ki vagy te? – kérdezte a sóbaba a tengert.
A tenger mosolyogva válaszolta:
– Gyere be, és megtudod.
A baba belegázolt a tengerbe. Minél beljebb került, annál inkább elolvadt. Már csak egy pici darab maradt belőle. Mielőtt teljesen elolvadt volna, örömteli hangon felkiáltott:
– Most már tudom, hogy ki vagyok! (P. Anthony de Mello sj)
Simó Gáspár, spirituális
Vissza