Nagyméltóságú és főtisztelendő Tamás József püspök atya! Főtisztelendő főesperes és esperes atyák! Kedves paptestvérek!
Tisztelt Konzul úr, Miniszter úr, Tanfelügyelő hölgyek és urak, Önkormányzati Képviselő Úr! Tisztelt Krajcsik György az Amerikai Kossuth Klub elnöke és kedves felesége!
Tisztelt tanárnők és tanárok, munkatársak! Kedves ballagó és még nem ballagó diákok!
Kedves szülők, nagyszülők, keresztszülők, testvérek és rokonok!
Kedves ünneplő testvéreim!
Közösségünk, a Segítő Szűz Mária nevét viselő Gimnázium nevében, mint az iskola spirituálisa, örömmel és szeretettel köszöntöm kedves mindnyájatokat!
„Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19)
Ez a Pál apostoli intés a most ballagó osztályok által választott jelmondata.
Ez a mottó, mindannyiunk számára megfontolandó, mert a béke és a közösségalkotás, az egymás javára végzett munkára késztet egy olyan történelmi szituációban, amikor háborús hangulat van, különféle ideológiák miatt egymásnak feszülnek emberek, népcsoportok, s nem egymás javára, épülésére törekszenek, hanem a saját igazuk, érdekük, javuk győzelmére akár a másik elnyomása, megalázása árán is.
Mi, ma valamennyien hálaadásra jöttünk e szent helyre. Azt gondolom, a szívből jövő hálaadás éppen azt műveli, amire választott mottó késztet: a békét és egymás épülését, támogatását.
„Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!” (Ef 5, 20)
Itt vagyunk Isten előtt és hálát adunk Szentfölségének mindenkiért és mindenért! Isten pedig, mint gondoskodó, jó szülő, békét és jó akaratot „lop” szívünkbe, hogy egymásra testvérként, bizalommal tekintsünk, egymást támogassuk. Ittlétünk alatt és által kimondjuk a Gondviselő Istennek: mindent köszönünk és még kérünk! Az anekdota szerint ugyanis, amikor a kisgyermek cukorkát kapott, s szülei megkérdezték: – Na, mit kell mondani, ő a köszönöm helyett azt mondta: még kérek! Az ünneplők és ünnepeltek nevében mondom: köszönjük a gondviselő Istennek a gondoskodását! Köszönjük a leghathatósabb pátrónánk, a Boldogságos Szűz anyai támogatását! Köszönjük a sok természetes és természetfeletti kegyelmet! Köszönjük az anyagi és lelki támogatást, melyet a sok jó emberek által Isten nekünk juttatott! Mindent köszönünk, amit egyházi és világi elöljárókon keresztül, a szülőkön, támogatókon, keresztül érezhettünk, tapasztalhattunk!
Igen! Mindent köszönünk és még kérünk, hogy támogatottakból – támogatók, a megajándékozottakból – ajándékozók tudjuk lenni, s építeni tudjuk a magyar, keresztény jövőt, mely függetlenül a határoktól, nem irányul egyetlen nemzet, vagy vallás ellen sem, hanem az emberiség nagy családját szolgálja, s az Istentől jónak mondott erkölcsi rendet erősíti, a Jézus Krisztus által megálmodott Isten országa megvalósulását mozdítja elő.
Egy héttel korábban, pünkösd szombatján az Alma mater előtt Soltész Miklós államtitkár úr két dolgot köszönt meg iskolánk fiataljainak. Szó szerint azt mondta: „Köszönöm, hogy őrzitek a katolikus, keresztény hitet és köszönöm, hogy őrzitek a magyar nemzeti identitást!”
Kedves ünneplő Testvéreim!
Hogy az a jövőben is így legyen, s lelkesedéssel végezhessük a feladatot, melyre a jó Isten személyesen mindannyiunkat hív, ebben a szentmisében is kérjük az Ő áldását!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza