Kedves Püspök atya, Főtisztelendő paptestvérek, Kedves Szülők, Nagyszülők, Tanár Kollégák, Munkatársak! Kedves Diákjaink! Tisztelt elöljárók a Tanfelügyelőség, a Város és a Konzulátus részéről! Tisztelt vendégeink! Kedves Ballagók!
Az országos vallástan olimpiász alkalmával, mely április 24-26. közt Kézdivásárhelyen került megrendezésre, ellátogattunk Lemhénybe, ahol megnéztük a felújított Szent Mihály templomot. A templomlátogatás után betértünk a helyi plébániára, ahol egy élményszerű, máig élő felszólítást kaptam, s most szeretnék nektek is átadni. A plébánia falán a következő felirat áll: Tégy, mint Isten: Légy ember!
Utánanéztem s azt találtam, hogy Franz Kamphaus nyugalmazott limburgi püspök gondolata volt ez a megkapó felszólítás: „Cselekedj úgy, mint Isten: légy ember!”
Tégy, mint Isten: Légy ember!
Nagyon mélyen érintett engem e mondat. Fantasztikus felszólítás, mely önreflexióra késztet. Egész életet meghatározni tudó felszólítás: legyek ember! Legyünk emberek! Ennyi. Ennyi? Csupán csak embernek kell lenni? Na és milyennek?
Eszembe jutott a 2024-es Eurovízió-nyertes, rózsaszínszoknyás, piroskabátos férfi, aki Svájcot képviselte. Sztárrá tett ember, aki még nem tudta eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, de ember. Aztán felidéztem még magamban számtalan embert, akik a maguk idején történelmet formáltak, hozzánk hasonlóan emberek voltak, de talán jobb lett volna, ha meg sem születtek volna, mert emberségüket rombolásra, pusztításra, mások elnyomására élték meg, s igen sok vér tapadt a kezükhöz.
És felidéztem embereket, férfiakat és nőket, ifjakat s öregeket, akik sokakat megmentettek, ápoltak, tanítottak, gyógyítottak, megvédtek, az Istentől jónak mondott erkölcsi rend szerint éltek, akkor is ha az uralkodó ideológiák és rendszerek s azoknak bedőlt emberek ezért őket megvetették, üldözték, vagy életükre törtek…
Az előbbiekről nem, de ez utóbbiakról szeretnék beszélni.
Ilyen ember volt:
· Boldog Salkaházi Sára szociális testvér, aki személyesen legalább 100 ember életét mentette meg a Nyilaskeresztes Nemzetszocialistáktól, s akit tettéért 1944. dec. 27-én, mezítelenre vetkőztettek, meglőttek, s a jeges Dunába löktek (2006-ban boldoggá avatták).
Ilyen ember volt:
· Boldog Batthyány-Strattmann László herceg, szemorvos, akinek Maria Theresia Coreth grófnőtől 12 gyermeke született, s aki szegény betegeit a Körmendi kastélyában feleségével – aki asszisztense is volt – ingyen gyógyította, s gyógyszert is ingyen adott nekik, – s ezért a „szegények orvosa” titulus kapta (2003-ban boldoggá avatták). Ez az ember családjával együtt naponta szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is, hogy azok ne csak testi, de lelki szemeikkel is lássanak. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta. Címerének jelmondata: Hűséggel és szeretettel. Azt írták róla: „orvos volt a hercegek között, és herceg az orvosok között”.
Ilyen ember volt:
· boldogemlékű Márton Áron püspök, aki Illyés Gyula „Emberkatedrálisnak” nevezett, s akit a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1999-ben a Világ Igaza címmel tüntetett ki. Ezt az ember 1949. június 21-én elfogták – bebörtönözték – 1955. január 6-án kiengedték, majd 1957-1967-között palotafogságra ítélték, egész életén át szigorúan figyelték lehallgatták, mert a kommunista rendszerre veszélyes embernek, népellenségnek tekintették – holott az egyetemes emberi jogokért, az igazságért, szabadságért, a nemzetek és az Egyházak jogaiért állt ki rendületlenül.
Legelső körlevelében 1939 márciusában írta: “Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”
„…a kereszténység alapvető hittétele, mely szerint mindnyájan Isten gyermekei és Krisztusban mindnyájan egymás testvérei vagyunk. A világ mind a kettőt megtagadta, mind elméletben és még inkább gyakorlatban. Elvetette az istengyermekség és a Krisztusban való testvériség gondolatát, hangzatos és megtévesztő elméletek hirdetésével a tudomány nevében.” – írta 1944-ben.
Jóságában az Isten elvitt szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, egyik vagy a másik nemzethez való tartozásától, vallási hovatartozásától függetlenül. (Lucian Muresan papnövendéknek, későbbi görög katolikus érseknek mondta)
Ilyen ember volt:
· boldog Apor Vilmos püspök, aki 1945. márc. 28-án, amikor az oroszok elérték és betörtek Győr városába sok száz embernek adott menedéket a püspöki palota pincéjében, s amikor részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében tartózkodó asszonyokat és lányokat eléjük állt, s három golyót fogott fel testével, hogy azokat megmentse a megbecstelenítéstől. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!” (1997-ben avatták boldoggá)
Ilyen ember volt:
· gróf Majláth Gusztáv Károly (1897-től 1940-ig) a diákok püspöke, aki román hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért és a magyar iskolákért. Magánvagyonából is hatalmas összegekkel támogatta az iskolákat, a diákokat és az ifjúsági lapokat. (Szám szerint nyolc iskola épült Erdélyben, Majláth püspök jelentős anyagi támogatásával. A főgimnáziumot – 1911. június 5-én – ő szentelte fel.)
Kedves Fiatalok, Ballagó diákok!
Ilyen emberek állnak előttünk, akikre felnézhetünk, akik példája felszólít és késztet, hogy hozzájuk hasonló emberek legyünk. Albert Schweizer (+1965) béke Nobel-díjas polihisztor – aki orgonakoncerteket tartott, hogy az általa alapított kórházaknak pénzt szerezzen – mondta „Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes”. Az előzményekre való tekintettel annyit módosítanék ezen a kijelentésen, hogy IGAZ embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. Mert vannak emberek, akikről jobb, ha nem mondunk semmit, vagy inkább szégyenkezve hallgatunk, mert példájukon nem lehet épülni, magatartásukat nem lehet dicsérni.
“Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!“– írta Sík Sándor papköltő az EMBER című költeményében.
Kedves Fiatalok: lányok és fiúk!
Előttetek az élet, az életút. Kívánom, hogy legyen hosszú és sikeres, boldog, de mindenek előtt kérlek, hogy törekedjetek arra, hogy olyan emberséget éljek meg, amilyent az emberré lett Isten, Jézus Krisztus felvázolt, elénk élt. Ő titeket is, minket valamennyiünket felszólít: „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.” (Jn 13,15)
A Jézus által elmondott történet – az irgalmas szamaritánus története –, amit ma hallottunk a választott evangéliumi részben, emberekről szólt.
Ember volt a Jeruzsálemből, Jerikó felé haladó vándor.
Emberek voltak a rablók.
Ember volt a pap, a levita.
Ember volt a Szamariából Jeruzsálem felé tartó utazó.
Ember volt a fogadós is.
Ezek mind úton voltak, úti céljuk volt, s mindenikről útközben derül ki, hogy milyen lelkület volt bennük, milyen erkölcsi tudatuk volt, s ebből fakadó tetteik alapján milyen emberekké váltak. Az is világos, hogy ezek közül Jézus egyet dicsért meg, Isten szemében egy volt az, aki az igaz ember jelzőt megérdemelte: azt, aki irgalmasságot cselekedett, segített a bajba jutott emberen. Volt a történetben céltudatos ember – aki egyik helységből a másikba ment. Voltak gazemberek – akik azért alkotnak közösséget, hogy akár mások szenvedése, boldogtalansága árán is jól járjanak. Voltak tudós, erkölcsi ismereteket tanító, vallási vezetők – akik tudták, tanították, mondjuk úgy “osztották az észt”, de az igaz emberséget megélni nem tudják. Volt a fogadós, aki szükségleteket elégített ki, szolgáltatásokat nyújtott pénzért. Abból él, hogy mások is emberek, szükségük van eledelre, italra, pihenésre, védelemre, útbaigazításra.
És volt aztán egy vérségileg nem kóser, nem tiszta, mások által lenézett ember, mondjuk úgy egy olyan ember, akitől a helyi megítélés szerinti, uralkodó ideológiából fakadó közvélemény szerint sok jót nem lehet elvárni, a Szamariából való, aki irgalmasságot cselekedett.
Mind ember volt – De csak egy vált igaz emberré! Aki tettei alapján FELEBARÁTTÁ VÁLT.
Kedves Fiatalok!
Elindultok, illetve tovább mentek az úton, életúton, akár egy a példabeszéd szereplői közül. Bár eddig is úton voltatok az emberré válás folyamatában, s haladtatok is, nagyjából most jutottatok el arra az állapotra, helyzetbe, amikor a szüleitek, tanáraitok által irányítani próbált tandem kerékpár hátsó üléséről előre ültük, s ti kezditek irányítani saját életeteket. Hiszem, hogy jó céljaitok vannak, lesznek, s haladni akartok. Hiszem, hogy képesek is lesztek rá, de bármerre mentek egy legyen előttetek:
„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.” (Arany János: Domokos napra, 1851)
A Dél-afrikai Köztársaság 1. fekete elnöke 1994 – 1999 között – Nelson Mandela volt, aki Márton Áronhoz hasonlóan börtönbe került, mert a fekete emberek jogaiért emelte fel szavát 1964-ben került börtönbe, s csak 1990-ben engedték szabadon. Őt az Invictus c. – Morgan Freeman által játszott filmből ismertem meg. Róla szól egy történet, mely szerint egy üzletembert hívott meg saját otthonába ebédre. Az üzletember igen nagy kitüntetésnek vette, hogy ez a nagy ember őt fogadja. Ama nevezetes napon beült az autójába, s a sofőrje elvitte Mandella otthonához. Kiszállt, üdvözölték egymást, s amikor sétáltak befele Mandela megkérdezte:
– „Elnézést! Jól láttam, hogy nem egyedül jött?”
– „Jaj ő csak a sofőröm.”
Mire Mandela odament a kocsihoz, s megkérte a sofőrt, hogy tartson velük, ebédeljen velük. Mit is mondjunk? Mi sokszor átnézünk egymáson, lenézünk embereket, vagy egyszerűen rájuk sem nézünk, nem vesszük emberszámba…, nem látjuk őket, szűkségüket… Ilyenkor magunkat minősítjük… farizeusokká, levitákká, rablókká, fogadósókká…
HA pedig észrevesszük a másik embert, odamegyünk, hozzuk szólunk, „lehajlunk hozzájuk”, mondjuk úgy „olajat és bort öntünk sebeikre”, s „felsegítjük őket”, gondoskodásunk kiterjed rájuk, akkor felebarátokká válunk, s emberségünkben megerősödünk…
Kedves Ballagó diákok!
Most, hogy elbocsátunk benneteket, arra kérlek: Krisztus Jézus lelkületében élve legyetek emberek, irgalmasságot tevő felebarátok, aki állandóan azon töpreng, mit jelent ma ez a felhívás, és hogy tudja megélni ezt: Tégy, mint Isten: légy ember!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza