Hiszed ezt?

Az első egyetemes zsinaton, melyen az akkori Egyház vezetői, hittudósai 325-ben a Kelet Római Birodalom egyik városában részt vettek, majd 56 évvel később, 381-ben Konstantinápolyban egyik legősibb hitvallásunkat fogalmazták meg, melyet az összes keresztényfelekezet ma is elfogad, s ezért ez a hitvallás, a Krisztusban hívő keresztények egységének hitbeli alapját tudja képezi.

Ennek a hitvallásnak szerzői nem mi voltunk. Őseinktől, eleinktől, mint hitbéli önazonosságunk meghatározó, megtartó, eligazítást adó tanítását megtanultuk és magunkénak valljuk.

Ez valami olyasmi, mint a beszélt anyanyelv, mely által könnyen egyet tudunk érteni azokkal, akik velünk együtt megtanulták ezt a nyelvet.

Ennek a szövegnek forrása maga az Isten, aki önmagát fokozatosan nyilatkoztatta ki, s ez által Őt úgy ismertük meg, mint mennyei Atyát, aki Teremtője és Gondviselője a világmindenségnek, benne az embernek, s aki azt akarja, hogy mindenki eljusson az igazságismeretre, s általa az örök életre.

Azt is megjegyezhetjük, hogy ennek a hitvallásnak minden pontja megegyezik az Isten által sugalmazott írásokkal, a SZENTÍRÁSSAL, melyet nagyjából szintén elfogad minden keresztény felekezet.

Kedves Testvéreim!

Mindannyiunk közös hitvallása, mely immár 1700 éves, alkalmas arra, hogy a közös hit megvallóit, minket, ma élő Krisztushívőket, akik önhibánkon kívül különféle keresztény egyházfelekezetek tagjai lettünk, személyiségük alapjaiban, a lélekben és szellemiségünkben összehangoljon, egyesítsen, s Jézus óhaját – Azt akarom, hogy egyek legyenek! – előmozdítsa.

Igen. Az egyet gondolók, az egyet mondók tudnak együvé nézőkszünoptikusok, együttérzőkszünpatikusok lenni (szün-=‘együtt’ és pathosz ‘szenvedés, érzelem’), és az egységért hatékonyan cselekvők, szünergikusak lenni.

K. T.!

Amint többször hallani fogjuk a hét folyamán, a 2025-ös Jubileumi Szentévben (melyet Ferenc pápa 2024. december 24-én nyitott meg, s mely tart 2026. január 6-ig) az ökumenikus imahét lelki-​szellemi útmutatását egy olaszországi monasztikus közösség szerzetesei állították össze.

Az alapigét, mely egy kérdés – HISZED EZT? –  János evangéliumából vették.

A kiragadott kérdést maga Jézus tette Mártának, Lázár testvérének az elhunyt feltámasztása előtt, amikor kinyilvánította:

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”

Kedves Testvéreim!

A feltett kérdés egykor személyesen Mártának szólt, és Márta személyes választ is adott Jézusnak: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” (Jn 11, 27)

A csoda – a halott feltámasztás, az hogy Lázár négy nap után újra élni kezdett – ezután következett be!

Ez semmiképpen nem szabad elkerülje a mi figyelmünket!

A csoda ma is Isten műve lenne, aki ma is személyesen szólít és kérdez – HISZED EZT? –

A csoda ma is Isten műve lenne – ha Mártához hasonlóan – mi is pozitívan tudnánk válaszolni: HISZEM URAM! – vagy legalább azt tudnánk mondani alázattal, és vággyal, amit az ördögtől megszállt fiú apja mondott: „Hiszek Uram! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9, 24)

A kérdés az, hogy HISZÜNK-E ISTENNEK, JÉZUS KRISZTUSNAK?

Akarjuk-e hinni, amit eleink – amikor még csak egy EGYETEMES EGYHÁZ VOLT – egységes és egységesítést elősegítő hitvallásként megfogalmaztak?

Persze minden nem lehet hinni, s mindenkinek sem kell hinni, DE itt konkrétan, az a kérdés, hogy hiszünk-e Jézus Krisztusnak, s hiszünk-e az Ő üdvösségre segítő tanításában?

K.T.!

A kérdésre adott pozitív válasz az egységet, az összetartást, az üdvösségre jutást segíti elő, a negatív válasz pedig a megosztottságot, úgymond a kétséget, a személyek közti bizalmatlanságot, rosszabb esetben az ellenségeskedést eredményezi, s gátol az üdvösségre jutásban.

Kicsit tovább gondolva:

mivel az egységben egyetértés, együttérzés, együttélés, összetartás, erő van – az élet küzdelmében az egység a győzelmet, a megmaradást, az üdvözülést ígéri, a kétség pedig a bizalmatlanságot, az ellenségeskedést, a harcot sejteti, melynek ereje felőröli a közösség tagjainak erejét, életét, s meghiúsítja a megmaradást, az üdvösség elérését.

Így ha újra feltesszük a kérdést, hogy: HISSZÜK-E, akarjuk –e hinni Jézus óhaját, miszerint Ő azt akarja, hogy a benne hívők egyek legyenek és a szeretet, mely benne volt a hívőkben is benne legyen, akkor nekünk kell felelni, s nem szavakkal, hanem gyakorlati életünkkel!

Ez pedig azt kell jelentse, hogy lehalkítjuk egyéni ambícióinkat, egyéni igazságainkat, azon dolgokat, melyek minket egymástól elválasztanak, mondjuk úgy, megkülönböztetnek, de persze jobbá, szeretőbbekké nem tesznek, s kifejezetten JÉZUSRA KELL HALLGASSUNK!

UTÁNA KÖVETKEZIK A CSODA – te Testvérem, HISZED EZT?

Elhangzott az ökumenikus imahéten a Millenium templomban. –

Simó Gáspár, spirituális

Vissza