Az életünk tele van nyugtalansággal, sokszor szorongással, félelemmel. Mondhatni ez az élet velejárója. Igen. A nyugtalanság hozzátartozik életünkhöz, sokmindenből adódhat. Pl. hogy nem tudjuk, mi lesz velünk, mi következik, vagy hogy a jelen állapotot nem tudjuk befolyásolni, megváltoztatni. Abból is következhet nyugtalanság, hogy valami megmagyarázhatatlan történik velünk, vagy a körünkben, stb.
A kisgyerekek nyugtalanok, ha idegen arc jelenik meg felettük, vagy magukra maradnak.
A kamaszok életszakaszához hozzátartozik az útkeresés, az érték válság, a iskolai teljesítmény elégtelensége, önmagunk helyének, értékének keresése, s ezért nyugatalanok.
A felnőttek nyugtalok a megélhetés gondjai, a neveléssel gyermekeikkel, házassággukal kacsolatos nehézségek miatt…, a világ politikai, gazdasági helyzet miatt…
Aki szülő nyugtalan a gyermekeik miatt: magaviselete, teljesítménye, párválasztása miatt…
Az idősek a magányosság, magukra maradottság, elöregedésük, esetleges betegségük, haláluk miatt nyugtalanok…
A betegek nyugtalanok, mert nem tudják pontosan mi a bajuk, de ha meg is tudják, addig nem nyugszanak meg, amíg a megfelelő gyógyszert nem találták meg betegségük számára az orvosok, s nem javul az állapotuk…
Szóval mindenkinek, minden időben van amiért nyugtalankodnia…
Az is igaz, hogy aki nyugtalan, az izgatott, feszült, gondterhelt, szorongó, s ebben a lassú emésztődésben nem jó élni. A feszültség, nyugatalanság ha állandósul az nem marad csupán egy pszichikai jelenség, hanem kihat az ember egész életére, egészségére, testi-lelki betegségeket okoz. Egyetemes vágyunk, hogy a NYUGTALANSÁGOT FEL KELL OLDANI, MEG KELL SZÜNETNI…
De hogyan?
Erre a kérdésre a mai evangélium AD VÁLASZT. A mai evangéliumban Jézus azt mondja: “Békességet hagyok rátok! Az én békémet adom nektek! Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen, hiszen elmegyek, de visszajövök hozzátok” (Jn 14, 27-28)
Igen! Minden idők emberének a nyugtalanságát a Jézusal való találkozás és a vele való élő kapcsolat tudja csillapítani. Jézus a nyugalom forrása, aki mondja: “Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek.” Figyelemre méltó, hogy feltámadása után, amikor megjelenik tanítványainak, így köszön Jézus nekik: “Békesség nektek! Én vagyok!” (Lk 24, 36)
Én vagyok a jó Pásztor, ki előttetek járok életben és halálban, s aki engem követ nem jár sötétségban, nem él félelemben, hanem már övé az élet világossága…
Áprily Lajos: Menedék c. költeményében így fogalmaz:
“S mikor völgyünkre tört az áradat s már hegy se volt, mely mentõ csúccsal intsen,
egyetlenegy kõszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.”
A mi tornyos sziklánk, aki életünknek biztos alapja, nyugtalanságunknak csillapítója tud lenni az a feltámadt Úr Jézus Krisztus, aki hozzánk hasonlóan minden helyzetet átélt, meg is halt, de feltámadt és erővel tudja mondani: “A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)
Hiszem, hogy a szép egyházi, népi énekünk a tapasztalatok nyomán született, valós megélést tanusít:
“Jézusomnak Szívén megnyugodni jó, Elmerülni benned, csendes tiszta tó.
Földi bútól bajtól Szíved enyhülést ad. Te nálad lelkünk megpihen,. Ki sírva sírt vigad.”
Kedves Fiatalok!
Mi Istenhez tartozók vagyunk! Ne féljetek, ne féljünk! Ő vigyáz ránk, s mindennap mondja: “Íme én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig…” (Mt 28, 20). És ha ő velünk kicsoda ellenünk? „Si Deus nobiscum quis contra nos?” (A Rákóczi család jelmondata)
Ebből a családi mottóból, szentírási mondatból kiindulva II. Rákóczi Ferenc 1703 késő tavaszán, (320 éve) a kurucok buzdítására íratta zászlaira a „Cum Deo pro patria et libertate!” jelszót, mellyel az egész országot hadba szólította a Habsburg-elnyomás ellen. „Istennel a hazáért és a szabadságért!”
Isten velünk. Vele éljünk, és akkor béke van, lesz erőnk, bátorságuk az élet harcaiban. Jusson eszetekbe az alábbi kép!
Simó Gáspár, spirituális
Vissza