A hétfői kirándulásunk témája az 1848-’49-es szabadságharc és forradalom volt. Az indulás reggelén mindenki fáradtan ült fel a buszra, de lelkesedés töltött el minket, hogy szembesülhetünk az 1848-1849-es forradalom hatásaival és következményeivel Erdélyben. Mivel nem volt időnk minden egyes helyszínen megállni ezért az osztályfőnök kiválasztott egy-egy embert ezen helyszínek bemutatására. Első helyszínünk, amely bemutatásra került az Szováta volt, majd ezt követte Radnót.
Az első hosszabb megállóhely Nagyenyed volt, ahol a Bethlen Gábor Kollégium X.B osztályos tanulói vezettek körbe, és mutatták meg a helyi látnivalókat, valamint az iskola történelmébe is bepillantást nyerhettünk. Először is körbevezettek az iskolában, elmesélték az iskola alapítását és a nagyenyedi két fűzfa történetét, majd megtekintettük a két fűzfa szimbolikus másolatát, amely az iskola udvarán található és a harcoló diákoknak állít emléket.
Emellett az iskolának is rendkívül érdekes története van, alapítója Bethlen Gábor volt, kezdetben Gyulafehérváron épült fel, majd tatárjárás következtében a várossal együtt a kollégium is megsemmisült, amit 1662-ben I. Apafi Mihály rendeletére újjáépítettek Nagyenyeden, ahol máig megtalálható. Érdekesség, hogy az iskola háromszor pusztult el és mind a háromszor újjáépítettek. Ezek után ellátogattunk egy, az iskolához közeli parkba, ahol jobban megismerkedtünk az ottani diákokkal.
Következő állomásunk Ompolygyepű volt, ahol megtekintettük az obeliszket, amely egy nagyjából 9 méter magas faragott kőoszlop volt, amelyről minden név és idézet le volt kaparva, egyedüli felirat a PAX volt, ami békét jelent. Ez az emlékmű 50 évvel a szabadságharc után készült és emléket állít a románok által kegyetlenül lemészárolt mintegy 700 védtelen magyar emlékére.
A következő megállónk Gyulafehérvár volt, ahol megnéztük az érseki székesegyházat. Ebben segített a Segítő Mária Gimnázium egykori diákja, Bőjte Csongor diakónus, aki nagy lelkesedéssel és jó kedvvel vezetett körbe. Először betekintést nyerhettünk a Szent Mihály templomba, még be se léptünk de már láthatunk egy érdekességet. Az ajtónak a jobb felső sarkában található egy ördög, míg a bal felső sarkában egy angyal. Ez azt jelképezi, hogy mielőtt belépünk a templomba, akkor még velünk van az ördög, de amikor kijövünk már csak az angyal van velünk. A templomban különféle címerek találhatóak, síremlékek, amiket ha megfigyelünk mindegyiknek hiányzik a szemük, a karjuk és a lábaik. Van hogy egyszerre az egész hiányzik. Ezt büntetésnek szánták a tatárok, mivel úgy tartották, hogyha ezek hiányoznak, akkor majd a halott nem tudja elvégezni elmaradt dolgait. Még egy tudnivaló a székesegyház sírboltjában 11 erdélyi püspök nyugszik. Ezután körbejártuk a várat és megemlékeztünk a gyulafehérvári csatáról, majd elindultunk haza.
Meglepő élmény volt számunkra az, hogy a régi értékek miként kezdtek elveszni és kiábrándító volt, hogy az emberek elfelejtenek magyarnak, székelynek lenni. Hálásak vagyunk ezért az útért, mert sok mindenre ráébresztett. Igazából ajánlani tudjuk a velünk egykorúaknak, mert őszintén szólva jólesett az a tapasztalat, amely a kirándulás után maradt bennünk. Ezek az elveszett értékek nem is merülnek fel mint téma a mindennapjainkban, a hétköznapi beszédtémákban, például a fiatalok körében. Pedig kellene. Néha meg kellene tanuljuk emlékeztetni magunkat és egymást a környezetünkben lévő, kiváló értékű nemzeti értékeinkre.
Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy támógatták történelmi kirándulásunkat!
Pál László és a X. C osztály
Vissza