Köszönetet szeretnénk mondani a XI. C osztály nevében a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli tagjainak, hogy anyagi támogatásukkal hozzájárultak kirándulásunkhoz, melynek keretén belül többet megtudhattunk az erdélyi magyarság történelméről.
Először Maroshévízre vezetett az utunk Urmánczy-i család kastélyába, ahol betekintést nyertünk a család akkori életkörülményeibe, viszont mostanra már a kastély üresen áll, nem lakja senki, csak az emlékeket őrzi.
A következő megállónk Marosvécsen, a Kemény- kastély udvarában volt. A várkastély a Helikon emblémájaként is emlegetett, mivel a kastélyparkban áll a jubileumi X. Találkozón átadott Kós Károly által tervezett Helikon asztal, melyet a társaság írói adtak Kemény Jánosnak és feleségének Szintén ugyanott meglátogattuk az évszázados tölgyek alatt pihenő Kemény János és családjának síremlékét is, valamint Wass Albert sírját is. Majd Görgényszentimrére mentünk, a Bornemissza-Rákóczi-kastély kapuin belülre nyertünk betekintést, ahol a látvány magáért beszélt.
Következő megállónk Gernyeszegen volt, ahol bemutatást kaptunk a Teleki- kastélyról. Rengeteg új információ ért, amely segített a honismeretünk elsajátításában, például, hogy mit jelent mikor az éjszaka közepén lakoltatnak ki, vagy ha elveszik azt tőled, ami évtizedeken keresztül a családod tulajdonában állt. Megérezhettük milyen, mikor valaki egyik pillanatról a másikra elveszíti mindenét.
Szombaton ellátogattunk a Marosvásárhelyi Sapientia Egyetem székhelyére, ahol szívesen fogadtak. Több szak is bemutatásra került különböző egyetemi tanároktól. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon meggyőzőek voltak, mely által rájöttünk a magyar nyelven való tanulás fontosságára. Hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy számunkra ezen tanulási forma egyértelmű. Valamint, aznap került bemutatásra az úgynevezett ,, a 90-es év fekete márciusa”. Az osztályunk egy lelkes tagja mesélt részletesebben az akkori idők történéseiről, amit mi, mai fiatalok fel sem foghatunk: mit jelentett akkor és most magyarnak lenni.
Vasárnap a hazauton megálltunk Erdőszentgyörgyön és megismerkedtünk a Rhédey család történetével. Ott hallhattuk a csodálatosan szép birtok hátterében meghúzódó gyönyörű történetet, amely Rhédey Claudiáról szól. Ott is a magyarság megőrzéséről hallhattunk, mesés illusztrációk kíséretében. Bemutatták nekünk Bözödújfalu tragédiáját, ahonnan többszáz embert kilakoltattak a falurombolás következtében. Úgy él a köztudatban, mint az elárasztott falu, ahonnan kérés nélkül távozni kellett. Megálltunk a kopjafáknál is, melyeket az onnan elüldözöttek emlékére állíttattak.
Az utolsó megállónk végül e csodás három nap végén Kőrispatakon, a Szalmakalap Múzeumban volt. Megismerhettük, hogy mire képes egy kicsi székely falu, hogy mit jelent az összetartás ereje egy közösségben. Lajos bácsi kíséretében, aki voltaképp a kalauzunk volt, szembesülhettünk azzal, hogy a magyarság bennünk rejlik és amíg mi nem hagyjuk veszni, addig örökké élni fog.
Nem tudjuk, hogy mennyire érzékelhető az a mérhetetlen hála, amit érzünk, de szeretnénk elmondani, hogy ennyire feltöltődve és összekovácsolódva az osztályt sosem láttauk még ezelőtt. Ezt legfőképpen a csodálatos programoknak, a kísérő tanárainknak Bálint Csilla és Bálinth Erzsébet tanárnőknek, valamint a Rákóczi Szövetség tagjainak köszönhetjük.
XI. C osztály
Vissza