A Szűzanyát kértük céljainkért – Élő rózsafüzér segítőmáriás ifjakkal
2022. október 15-én szombaton, iskolánk 29 tanulója, valamint három tanár János Katalin-, Csíki Emese tanárnő és jómagam kapcsolódtunk be Csíkszereda város Élő Rózsafüzér – Ima a városért programba, immár hagyománnyá vált kis zarándoklatunkkal.
A „magzati állapottól egészen a felnőtt korig” témát felölelő egész napos zarándoklathoz csatlakozva, mi fiatalok a Szent Ágoston plébániától, a csobotfalvi Szent Péter és Pál plébánia templomig kapcsolódtunk be a városi közösség zarándoklatába. A fiatalokért és egyéni céljainkért végzett imáinkat a világosság rózsafüzér titkaival, és az elmélkedések szülte gondololatokkal juttattuk Szűzanyánk elé, ki-ki a maga mikrofonba mondott üdvözlégyeivel.
Nagy öröm volt számunkra, tanárok számára, hogy diákjaink – Miklós Katinka (VI.), Bakos Mihály Csenge, Bocskor Boróka, Darvas Brigitta-Helga, Forró Krisztina, Gergely Kincső Beáta, Mezei Csaba (VII.), Gábor Gabriella, Illyés Ágota, Kalányos Emma, Kovács Bíborka, Miklós Eszter, Péter Kinga, Tamás Blanka (IX. A), Gergely Bianka (IX. B), Becze Gellért, Dobos Eszter, Nyulas Petres Norbert (X. A), Marucza Rebeka, Mihály Anita, Péli Andrea, Póra Bence, Simon Nóra Tamara, Tekse Anikó (XI. A), Kovács Boglárka, Kovács Erik (XI. B), Fazakas Anna, Gábor Blanka, Tamás Eszter (XI. C) – a hétvégi szabadidőből időt szakítottak a Jóistenre, esélyt adtak az Ő munkálkodására életükben.
Néhány rövid visszatekintés diákjainktól:
„Amikor elindultunk, olyan érzésem volt, mintha a pünkösdi búcsúra mennénk. Igaz, nem a nyereg volt az úti cél, azonban a hangulata nagyon hasonló volt, de mégis másmilyen. Azt éreztem, hogy teljesen át tudom magam adni a zarándoklatnak: ez rólam, rólunk szólt, a fiatalságról. Az idő nagyon gyorsan elrepült, amíg együtt imádkoztunk, énekeltünk. Néhol meg-megálltunk, elgondolkodtató elmélkedéseket hallhattunk. Számomra a zarándoklat legjobb része a csíksomlyói templomban való imádkozás volt, mivel tényleg őszintén tudtam imádkozni. A végállomáson való falatozás, beszélgetés méltó lezárása volt a zarándoklatunknak. Örülök, hogy részt vettem, egy örök élmény marad.” – vallja Becze Gellért, X. A osztályos tanuló a zarándoklatról.
„A zarándoklat nagyon jó élmény volt. Nemcsak egy kellemes séta volt, miközben rózsafüzért imádkoztunk, hanem egy szuper társasággal jókat beszélgetve, szép történeteket hallottunk, és sokat énekeltünk.”- emlékezik vissza Dobos Eszter a X. A osztályból.
Kovács Erik a XI. B osztályos tanuló pedig a következőképpen tekint vissza erre a fél napra: „A mai zarándoklat egy új dolgot tárt fel bennem, tudatosult bennem, hogy az ima létfontosságú, és hogy Isten nyelve a szeretet, illetve úgy tudunk vele kommunikálni, ha szeretünk. A zarándoklat alatt Isten szeretete feltöltött és a céljaimat megerősítette bennem.”
A XI. C osztályos Fazakas Anna így vall: „Az elején nem volt különösebb gondolatom, de miután elindultunk olyan felszabaditó érzés volt, hogy sok fiatallal voltam együtt és énekeltünk meg imádkoztunk. Na meg persze nagyon jól esett, hogy az utunk végén kaptunk egy kis jutalmat.”
A kegytemplomban imádkoztunk hivatásunkért, hogy a Jóistennek esélyt adjunk az életünkben való munkálkodásra, valamint azért, hogy nyitottá váljunk az Vele való kapcsolatra.
A kegytemplom előtti pihenésünk egy szép ajándékozásra is késztetett: Épp akkor készült bevonulni templomi esküvőjére Bartis Előd egykori segítőmáriás diáktársunk jegyesével Ivettel. Elődöt mindenesetre sikerült meglepnünk, az addig ismeretlennek tűnő tömegből kilépve körbevettük segítőmáriás diákok és tanárok, és az Áldjon meg titeket az Úr kezdetű énekünkkel köszöntöttük sokunk örömére. Azt hiszem ezt sem a véletlen műve.
A jó hangulatú zarándoklat csapatunknak a csobotfalvi plébániatemplomnál ért véget, ahol az áldást követően egy kis agapéval örvendeztettek meg – különösen minket – a helyiek.
Számomra hatalmas élmény látni ifjainkban a nyitottságot, az őszinte derűs lelkületet, az Úrra való ráhangolódást, a feléje tett lépéseket, és néha azt a csodát, ami az Ő válasza életükre. Az ilyen alkalmak rendszerint rádöbbentenek arra, hogy ha nincs is állandóan minden áldozatunkért jutalom – agapé a végén, Ő mindig ott van munkálkodó jelenlétével, amikor egy kis lépésre szánjuk el magunkat Feléje. Hála kegyelméért, az Ő munkálkodásáért életünkben!
Erdély Imre, vallástanár
Vissza