Az egész keresztény élet olyan, mint egy nagy zarándoklat az Atya háza felé, akinek föltétlen szeretete minden nap megnyilvánul az összes emberek, s főleg a „tékozló fiú” felé. (Tertio millennio adveniente 49., 1994)
Egyik kerékpártúra alkalmával választottuk mottóul, a Szent II. János Pál pápa által, 1994-ben kiadott enciklika fenti mondatát. Ez a gondolat nagyon befészkelte magát a szívembe, elmémbe, lelkembe. Amikor útra indulok, főleg amikor zarándoklatra megyek, mindig eszembe jut és figyelek is ennek igazságára, mert való igaz, hogy a szerető Mennyei Atya napjainkban is megmutatja szeretetét felénk, akik életünkben feléje haladunk. Erre próbáltam figyelni, s arra törekedtem, hogy az fiatalok is erre figyeljenek, ezt tudják megérezni az idei zarándoklat alkalmával is.
Összesen ötvenen indultunk ez évben Gyulafehérvárra, hogy Szent Mihály és a többi főangyal oltalmát kérjük életünkre, közösségünkre, s hogy a felkínált búcsú kegyelmeiben részesülhessünk.
Útközben szentgyónási lehetőséget ajánlottam fel a fiataloknak, s lelkesen imádkoztuk a rózsafűzért, melyeket szép Mária énekekkel „fűszereztünk”.
Abban volt különleges az idei alkalom, hogy a Megtestesült Bölcsességről nevezett Papnevelő Intézet egy kis bemutató programot szervezett a fiúknak a Teológiai Főiskolán. A bemutatón, melyen Nm. Ft. Kovács Gergely érsek úr is részt vett, csapatunkból nyolcan képviselték iskolánkat, aminek szívből örültem.
A hazafele való út ismételten hangulatos, szívderítő alkalom volt. Túlzás nélkül végig énekeltünk. Kezdetben ifi énekeket, majd népdalokat harsogtunk mindannyiunk örömére. Még az önkéntes német lány Maika Dils is énekelt, szemmel láthatólag örömmel, amin nagyon csodálkoztam, s közben azt gondoltam, hogy milyen jó, hogy itt van velünk, s „egy kicsi mennyországot” ő is átélhet körünkben.Köszönjük a Segítő Mária Alapítványnak, hogy újra támogatott az útiköltség kifizetésében, mert így csak az útiköltség felét kellett kitegyük saját zsebből.
Simó Gáspár, spirituális
Vissza