Mielőtt utnak indultunk volna e csodás vidékre fontosnak tartom kiemelni, hogy az iskolánk történelem szakos tanára, a kirándulás alkalmából fontosnak tartotta, hogy úgy látogassuk meg ezt a vidéket, hogy tudjuk, hogy mekkora történelmi értéke van. Az előadásában, többek között, megismerkedhettünk Sebő Ödön hazafi életével. Érdemes róla tudni, hogy 18 éves volt amikor bevonult katonának, az első budapesti gyalogezredhez. 1940-ben a hadapródiskola elvégzése után felvették a Ludovika Akadémiára, itt továbbtanulva 1942-ben hadnaggyá avatták, mivel kiemelkedő eredményeket ért el az évfolyamban. A kinevezése után ő maga kérte, hogy Gyímesfelsőlokra helyezzék a 32. határvadász zászlóaljhoz. Itt először főhadnagyi kinevezést kapott, majd ő lett a gyímesbükki őrs parancsnoka. Sebő Ödön és katonái a halálra ítélt zászlóalj néven válltak hősökké, hiszen példaértékűen tartották a frontot a háború ideje alatt a szovjet hadsereg ellen. A fiatalon hőssé vált vitéz 2004. május 9.-én hunyt el. Ezen kívül még nagyon sok érdekességet tudhattunk meg az ott található 1000 éves határról, láthattuk a katonai kaszárnyákat, melyeknek keletkezése a régmúltba nyúl vissza, és amelyek a mai napig használatban vannak.
A kirándulásra egy keddi napon esett sor, pontosabban 2021.október 12.-én, amikor is reggel nyolc órakkor az iskolánk előtt izgatottan várakoztunk a buszunkra. Az első megállónk a Széphavas lábánál volt, melyre mint egy 8 kilométert sétáltunk az ott található kápolnáig és vissza. A táj mesés volt, láthattuk a természet azon oldalát amely elvan rejtőzve a nagyvilág elől, érintetlen és egyedi, ahogy ezek a képeken is látható.
A Széphavas tetején található Szentlélek kápolnába tett látogatásunk kedves élmény marad mindannyiunk számára, hiszen maga a kápolna építése egy különleges kör alakban valósul meg, viszont nem zárja ki a fényt, ámbár ablakai kicsik, de formájuk által elegendő fényt enged be ahhoz, hogy minden kis apró kidolgozását rendesen szemügyre tudjuk venni. A kápolna, túlzások nélkül állítható, hogy a semmi közepén helyezkedik el, viszont így is egy hatalmas érték számunkra, erdélyi magyarok számára, és az egész osztály nevében mondhatom azt hogy, az hogy lehetőségünk adódott meglátogatni ezt a helyet, örök érték és emlék marad számunkra. Az osztályunkban van két olyan lány is akik Gyimesből származnak, így nekik hála a kápolnában az ő előadásukban meghallgathattunk egy régi gyimesi népdalt, mely emelt az ott tartózkodásunk hangulatán.
A kápolna meglátogatása után, visszasétáltunk a buszunkhoz, aztán a Gyimesek felé vettük az irányt. Rövid utazás után megérkeztünk Gyimesbükkbe, ahol Deáky András, volt magyar-német szakos, és jelenleg is gyimesi lakos előadását hallgathattuk meg az Ezer éves határról, hogy hogyan is történtek az itt zajló csaták, sok mindent tudhattunk meg az ide menekülő csíki székelyekről, és az itt hősi halált halt vitézi emberekről. Emellett megtudhattuk hogy a közel múltban mennyi minden valósulhatott meg annak érdekében, hogy mi már ilyen szép állapotában láthattuk a katonák számára készített emlékművet, a bakterházat és magát a vasutat, amely az Ezer éves határon vonul végig.
A gyimesbükki túránk után meglátogattuk a gyimesfelsőloki bobpályát, ahol mindannyiunknak volt lehetősége lecsúszni ezen a kanyargós pályán. Utána pedig a helyi étteremben fogyasztottunk el egy nagyon finom vacsorát, ahol a sok hideg után picit átmelegedhettünk, beszélgethettünk a nap kalandjairól.
Legvégül pedig szeretném megköszönni az osztályfőnök és az osztályom nevében, hogy támogattak minket, hogy egy ilyen csodás élménnyel lehessünk gazdagabbak. Biztosan állíthatom,hogy minden résztvevő számára örök emlék marad ez, és sokáig fogunk erre az egyik legjobb kirándulásként emlékezni.
Bándi Noémi, XII. C
Vissza