„Higgy abban, amiért imádkozol!” Az idei Iskola másként héten március 14-én délután az oszink vezetésével nyolcan, XII. teológia osztályos végzős diákok rádiózáson vettünk részt a Mária Rádió stúdiójában Csíksomlyón. Nagyböjt lévén, fiatalok keresztútját imádkozhattuk. Többen most vettünk részt életünkben először ilyen élő-, rádiós imádságon, nagy izgalommal készültünk erre az alkalomra.
A legfőbb ok, amiért igent mondtunk erre a lehetőségre az volt, hogy együtt is imádkozhatunk az érettségink sikeréért, jövőnkért. Úgy gondolom, hogy ez a közös ima ugyanakkor segített elmélyülni a húsvétra való felkészülésünkben is. Hogyan is éltük meg ezt a közös imát? Az alábbiakban jómagam-, valamint Encó osztálytársam rövid beszámolóját olvashatjátok rádiózásunkról:
„Számomra a rádiózás egy új dolog volt, mivel most vettem részt ebben először, és emiatt eléggé izgultam, hogy ez mivel jár, illetve nehogy elrontsak valamit. Végzősként úgy éreztem, erre most nagy szükségem van, mivel az érettségi és a pályaválasztás miatt nagy rajtam a nyomás. A 14 állomás alatt mind olyan szövegeket olvastunk fel, amelyekben ráismerhettünk saját életünkre, és a velünk történő, mindennapi történésekre egyaránt, úgy a pozitív, mint a negatív dolgokra reflektálva. Az általam felolvasott kicsi szöveg sorai mélyen érintettek, mivel nagyon sokszor kerülök hasonló helyzetbe. Úgy látom, jó döntés volt időt szakítani a tevékenységre, és imádkozni egy kicsit a jövőmért.”
Marucza Rebeka, XII. A
„Egész nap lelkesen készültem a keresztútra. A stúdióba megérkezve öröm töltötte el a lelkemet. Vártam, hogy együtt imádkozhassak osztálytársaimmal egyéni és közös célokért. Éreztem, hogy Jézus jelen van, ott ül közöttünk. Meghívott minket magához, és mi meghallottuk a hívását. Kértük Őt, hogy segítsen bízni benne a nehéz időkben is. Adjon nekünk hitet akkor is, amikor úgy érezzük, hogy a világ hátat fordított nekünk. Egyedül Ő tud segíteni, az Ő kegyelme által juthatunk ki a mélyből. Tenyerén hordoz minket. Mindig vigyáz ránk, gondoskodik rólunk, még ha oly sokszor nem is hisszük el. Ő akkor is ott van velünk és szeret minket, ha a “legrosszabb passzban” vagyunk. Soha nem mond le rólunk. Bármilyen gondunk van, hozzá bátran mehetünk, terhünket magára veszi, csak bíznunk kell benne. Hálás vagyok Istennek az együtt imádkozás kegyelmeiért!”
Nagy Enikő, XII. A
Vissza