Táboraink 2016-tól 2021-ig
A képek igazolják: látványosan növekedett 2016-tól a cserkésztáborokon résztvevő cserkészek száma. Hogyan és miért? Megpróbálom leírni.
Sok évvel korábban olvastam az evangélium azon részét, melyben az Úr Jézus Krisztus azt mondta:
„Senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” (Mk 2, 22)
Emlékszem, hogy amikor a fiataloknak erről beszéltem azt mondtam: „Az Egyház intézménye a tömlő. Ti vagytok az új bor. Nem gondolom, hogy az Egyházat szét, vagy el kellene vetnetek, de azt igen, hogy az Egyháznak szüksége van rátok!”
Amikor a magam, a magunk módján mindent megtettünk hűséges támogatómmal, Csíki Emese tanárnővel (aki 2011-től addig támogatta a cserkészetet, hogy 2019-ben fogadalmat is tett), hogy a cserkésztáborok évről évre megrendezésre kerüljenek, s mégsem gyarapodott a résztvevők száma kértem, és elfogadtam azok segítségét, akiket beavattunk a cserkészéletbe, s időközben felnőttek.
Rádöbbentem, rádöbbentünk, hogy át kell adni, rá kell bízzuk a fiatalokra az ügyet: a tervezéstől a kivitelezésig. Ezáltal megértik, megtapasztalják, s megélik, hogy valóban szükség van rájuk. Persze ott kell lenni, s tenni kell a magunk részét, de engedni kell, hogy egyre inkább „övék legyen a tér”, mert amúgy is az övék lesz…
A dagadó cserkésztáborokra talán ez a legjobb magyarázat:
Az „új bort”, az ifjúságot, mint értéket meg kell tartani, illetve igényelni kell, el kell fogadni az ő álmukat, vágyukat, elképzelésüket, munkájukat, még az esetleges tapasztalatlanságuk ellenére is. Bízni kell bennük, hogy az általunk elvetett mag bennük jó földbe hullott, s többszörös termést hoz. Ez számukra bátorítás és egyben annak kifejezése, hogy értékeljük, igényeljük őket. Ellenkező esetben maradunk a tudásunkkal, tapasztalatainkkal egyedül, s magunkra.
Simó Gáspár, cserkészvezető
Vissza