Első megkérdezésre, felkérésre valamennyien határozott igent mondott mind az öt diákunk, név szerint: Kertész Boglárka (XI. A), Kolozsi Bence (X. A), Kovács Szilveszter (XI. A), Szőcs Szilárd (X. A), Vargyas Sarolta (XI. A).
Ez a határozottság lelkesedésre, jókedvű munkavégzésre, készséges és önálló együttműködésre segítette őket, olyan értelemben, hogy nem tőlem függött az ő készülődésük. Ők önállóan összeültek tanácskozni, dolgozni. Kezdetben elmondtam, hogy azt szeretném, ha önállóan dolgoznának, készülnének fel és nem én adnék ötleteket, utasításokat, hogy mit hogyan tegyenek. Nos soha nem vártak bíztatást, unszolást: dolgoztak egyénileg és közösen egyaránt, I. helyet szerezve.
Mentorközösségünkül a Csíksomlyói Ferences Kolostor szerzetes közösségét választottuk, akikkel jó idejében, már az advent kezdetén felvettük a kapcsolatot. Sok programjukon részt vettünk, s fiatalok tényleg baráti kapcsolatba kerültek a barátokkal. Ami a különféle programok, felületek, alkalmazások kezelését illeti, kell mondanom, hogy igen, ezek a fiatalok „mindenhez is értenek”, mert legalábbis úgy tűnik, hogy nehézség nélkül használják ezeket, mondhatni „beleszülettek” a technikába. Ki kell emelnem, hogy a csapatnak nagy segítségére volt Gidófalvi Boldizsár a Nagy István Művészeti Líceum XI. osztályos tanulója, aki a filmezés, filmkészítés, vágás terén jelentett támogatást. Köszönöm szépen a csapat nevében is segítséget!
Végezetül köszönöm szépen a csapat minden tagjának a lelkes odaadást, a felnőttes, felelős munkavégzést!
Simó Gáspár, spirituális
Személyes megéléseink
Minden kezdet nehéz, mondja a közmondás is, én is ezzel a gondolattal kezdtem neki ennek a versenynek. Nehéznek tűntek a feladatok, mivel nekem nem volt tapasztalatom, az elektronikus könyv készítésében sem a filmforgatásban, így leginkább a szövegek kidolgozásában tudtam helytállni. Nem mondom magam gyakorlott írónak, de alkotás közben úgy éreztem egyre jobban kialakult bennem az írásra való vágy. A mentorközösséggel való munka meglepő volt számomra, ilyen programokban még nem volt részem, de Hugó és Leánder atya minden alkalommal, nagyon kedves volt velünk. Mindig, amikor ott jártunk egy nagy család tagjaként éreztem ott magam. Lehetett mise, zsolozsma, ifjúsági program, szentségimádás soha nem éreztük idegennek magunkat közöttük. Nagyon jó, hogy Csíksomlyón a ferenceseknek ilyen közösségük van.
A csapattal végzett későbbi munkáink, dramatizálás, szinkronizálás és még sorolhatnám, egy üde színfolt marad az életemben, boldognak érzem magam, rengeteget ötleteltünk, nevettünk és újra terveztünk. Hálás vagyok a csapatnak, nem gondoltam, hogy ilyen jó eredményt fogunk elérni, rengeteg csodálatos munka készült, innen is gratulálok minden résztvevőnek.
Kolozsi Bence, X. A
Amikor legelőször szembesültünk a verseny követelményeivel, elfogott egy olyan érzés, hogy nem lesz időnk ennyi munkát elkészíteni az iskola mellett, de úgy döntöttünk, belevágunk, ahogy tudunk haladunk, amit tudunk megteszünk. A csapat összekovácsolódásával semmi probléma nem volt, nagyon hamar összeszoktunk és azt hiszem kijelenthetem, életre szóló barátságot kötöttünk egymással. Támogattuk, igazgattuk, nevettettük egymást, sokat épít egy barátságon, ha közösen élnek meg kudarcokat és örömöket egyaránt. Velünk így történt, nagyon sokszor megesett, hogy újra át kellett gondoljuk az ötleteinket, mert gondok akadtak a kivitelezéssel, de ezek által csak fejlődtünk, mert mindig valami jobb, kreatívabb született belőle.
Az, hogy csapatunk első helyezést ért el, elképesztő, őszintén nem igazán számítottunk rá. A hét folyamán rengetegszer felidéztem magamban azt a szombat estét, amikor, egymás kezét szorítva ülünk a számítógép előtt és izgulva hallgatjuk az értékelést. Mikor kimondták a 2. helyezetteket, leírhatatlan örömmel ugrottunk egymás nyakába, abban a percben még hihetetlen volt számunkra. Az a sok boldog perc, kemény munka, meghatározó élmények ilyen gyümölcsöző eredményt hoztak. Rengeteget tanultunk, tapasztalatokat szereztünk egymástól, mentorközösségünktől. A Csíksomlyói ferencesekre gondolva, mély hála van bennem, gyermekeikként terelgettek bennünket, figyeltek ránk, Hugó és Leánder atya sokat tett értünk és csodálatos volt érezni, hogy ezt mind tiszta szívből tették.
Vargyas Sarolta, XI. A