Örömmel vettük tudomásul, hogy a székelyföldi magyar fiatalok oktatása és nevelése érdekében évtizedek óta töretlen elkötelezettséggel végzett munkája elismeréseként Novák Katalin magyar köztársasági elnök asszony iskolánk igazgatójának, Tamás Leventének a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
A kitüntetést – mely egy erkölcsi elismerés és biztatás -, az 1848-as forradalom és szabadságharc 175. évfordulóját követően, 2023. március 17-én Tóth László főkonzul adta át Csíkszeredában, a 400 éves Mikó-vár lovagtermében.
Laudációját Percze László konzul olvasta fel, melyben elhangzott a következő mondat: “… amikor 2006-ban a gondviselő Isten Tamás Leventét a Segítő Mária Gimnázium igazgatójává tette, a helyére tette, mert ő lett az összetartó zárókő a sok téglából álló boltívben.”
A laudáció felolvasása után Tamás Levente többek közt azt mondta: “Tudatában vagyok fontos szerepemnek, feladatomnak, de annak is, hogy a zárókő a többi nélkül nem áll meg. Ezért itt és most mondok köszönetet, a “többi kőnek”, szóval minden munkatársamnak, akik tartanak, támogatnak, akikkel együtt alkotjuk a boltívet, abban a palotában, melyben az Oltáriszentségben maga Jézus Krisztus lakik.”
Az iskolaközösséget a kitüntetésről 2023. március 21-én, a reggeli szentmise elején, az iskola spirituálisa tájékoztatta, miután Reményik Sándor: Lámpagyújtogató versét felolvasta.
Zárszóként csatolnám a verset, azzal a jó kívánsággal, hogy Isten segítségével, áldásával a kitüntetett legyen, maradjon továbbra is a szeretet lángjának gyújtogatója családja és iskolaközössége körében! Ad multos annos!
Fotók: Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
Simó Gáspár, spirituális
VisszaReményik Sándor: Lámpagyújtogató
Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
„Lámpagyújtogató” – feleltem én.
A gyermek együgyű feleletén
Nevettek akkor szülők, ismerősök.
Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom.
Nekem a csendes ember imponált,
Ki ballagott a bús utcák során,
S amerre ment,
Világosság támadt a nyomdokán.
Csak felnyújtott egy lángvégű botot, –
Egy lobbanás – s az ember főlehajtva
Az esti csendben tovább baktatott.
Csak ment tovább a sötétség fele.
Ámde mögötte diadallal égtek
A lámpák, miket meggyújtott keze.
Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
Azóta sokat vívtam, verekedtem,
Azóta sűrűbb lett az éjszaka.
És végül – lámpagyújtogató lettem.