„Szolgáljuk Őt életünk minden napján!” (vö. Lk 1, 74 – 75)
E mottót választottuk a 2022-es főegyházmegyei ministránstábornak, melyet idén is a Segítő Mária Gimnázium Kollégiumában szerveztünk meg június 28 – július 2 között.
A tábor a gyulafehérvári papszentelésen való részvétel lehetősége végett esett erre az időpontra, mert az oltárszolgálatában tevékenyen résztvevő ministránsok számára (is), egy ilyen eseményen való jelenlét egyszerre csodálatos és vonzó, hivatást ébresztő, illetve azt megerősítő tud lenni.
A választott nép nagy tekintélyű vezetőjének, Mózesnek hivatástörténetében egy igen fontos mozzanat volt az égő csipkebokor látványa, valamint Mózes reakciója: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” (Kiv 3, 3) A csipkebokor élményben szólította meg Isten a pásztor embert, aki ettől kezdve lassan prófétává vált. A papszentelési szentmise végén egyházmegyénk főpásztora, Msgr. dr. Kovács Gergely érsek is ezen reményének adott hangot, amikor azt mondta: „Én bizony imádkozok értetek, hogy évek múltával közületek minél többen itt legyetek az oltár előtt újmisésként.”
Azt gondolom,elmondtam, hogy milyen célból szervezzük újra és újra a ministránstábort: hivatás ébresztés, hivatás ápolás végett. Persze a helyszínválasztás sem mellékes. A Segítő Mária Kollégiumban megvan minden, ami kell egy táborhoz: az étkeztetés, a tisztálkodás, az elszállásolás, az imádság, előadások, foglalkozások lebonyolításához szükséges terek, termek, kellékek. A közelünkben van a csíksomlyói Mária-kegyhely, meg aztán a kihagyhatatlan focihoz szükséges sportpálya. Ezen területeken a lelkes, befogadó, támogató, hozzáértő embereink vannak: a szakácsnők, az ügyintéző, a szerzetesek, papok, tanárok. Itt szeretném megemlíteni és megköszönni, hogy Hargita Megye Tanácsa is itt tudja (megyén belül) támogatni a rendezvényt. Eddig is, ez alkalommal is támogatta rendezvényünket 18.000 Ron összeggel, ami az erősen megnövekedett árak mellett lehetővé tette a Fehérvárra való utazást (két autóbuszt béreltünk a TIANTOUR-tól) és a szállás kifizetését. Köszönet és hála a támogatásért! Nagyon jól jött és hiszem, hogy ez által közösségeinknek a jövőben is lesznek elhivatott, Istentől megragadott, alkalmas vezetői. Ez az összeg az az, amit úgymond „élő kövekbe” fektetünk, hogy épüljön a társadalom.
Egy pár szót a táborban résztvevő fiúkról is szeretnék mondani. Elsősorban annak a kilenc segítőmáriás fiúnak vagyok hálás, akikkel az iskolai év folyamán megbeszéltük, kieszeltük a programokat. Valamennyien remek, lelkes, alkalmas fiatalemberek. Balla Imre atya, a megbízott ministránslelkész azt mondta róluk: „Hatalmas fogás lenne, ha ezek papok lennének. Nagyot dobnának az egyházmegyén. Kiváló fiatalok.” Nos, ezt én is így látom és örvendek, hogy néhányukról tudom is: papságra készülnek. Öt napon keresztül, reggeltől estig a fiúk mellett voltak, önkéntes munkával megkönnyítették a dolgunkat. Bár a nevüket említsem meg köszönetképpen: Bándi Gergely, Csiszer Hunor, Imre Balázs, Kovács Szilveszter, Molnár Balázs, Póra Bence, Szőcs Szilárd, Zorgel László, Lőnhárd Mátyás. Isten fizessen meg nekik a jó ügy kivitelezéséért.
A résztvevő fiúkról is elmondhatom: figyelmesek, kooperatívak, együttműködők, lelkesek, engedelmesek, barátságosak, bátrak. Nagyon meg vagyok velük elégedve. Ezeken a fiúkon látszik, hogy az Úr Jézus közelében vannak. Látszik a családból hozott jólneveltség, a velük való foglalkozás. Dicsérnem kell a szüleiket és a papjaikat is: jó munkát végeztek!
A háttérmunkát végző szakácsnőknek, Kádár Gizella, Sabău Ágnes, Simon Matild és Tordai Ilona kollégáimnak is nagyon köszönöm a kitartó, derekas munkát. Őket sokszor nem emlegetjük, mint az intézőt, Joó Zsoltot sem, de most legalább ennyit írhassak le hálám, hálánk jeléül.
Köszönöm a plébánosoknak, hogy idejében bejelentették a gyerekeket, anyagilag támogatták a részvételüket, illetve jónéhányan el is hozták őket a táborba.
Köszönetet szeretnék mondani a FELCSÍKI FŐESPERESI HIVATALNAK, hogy a pályázásban segítségére voltak a ministránstábor szervezésben. Név szerint az ügyvivőnek, Borka Botondnak és Bálint Emil esperes, plébánosnak.
Köszönetet szeretnék mondani a HARGITA GYÖNGYE Részvénytársaság vezetőinek, hogy ásványvízzel támogattak.
Köszönet illeti a HARMOPAN sütőipari vállalatot, hogy a gyulafehérvári utazásunkra szendvicsekkel támogattak.
A köszönetek után a programról is szeretnék röviden írni. Nagy élmény volt a kezdő Szentségimádás, az azt követő gyóntatás, majd a papszentelésen való részvétel. Nagy élmény volt a Hivatásos emberek a hivatásról program, melyre Msgr. Tamás József püspök atyát, Csíki Szabolcs ifjúsági lelkészt, László Rezső és Kalányos Ottó atyákat hívtuk meg. Beszéltek magukról, hivatásuk születéséről, legszebb ministránskori élményeikről, arról, hogy a papok mit várnak el a ministránsoktól, stb. Nagyon közvetlen, derűs hangvételű program volt, akárcsak a kispapok – Czirják Ottó, Kajtár Zsolt, Hosszú Norbert által vezetett program.
Szintén sok élményt, ismeretet és lelkiséget közlő eseményt jelentett a csíksomlyói ferencesek, Hugó és Leánder atyák vezette program, melynek keretében bemutatták a kegytemplomot, a kolostort, s magukon keresztül a ferencesek életét.
Különleges, hangulatos és élvezetes program volt a tisztítótűzben szenvedő lelkeken segítő nővérek, Csillag Csilla és Tomka Magdolna szerzetesnők által vezetett foglalkozás, melynek keretében imádságos gesztusok értelmét, üzenetét próbálták megértetni. A nővérek meditációs táncot is tanítottak. Ezt is fontosnak tartom, mert az imádságot nem csak mondani, szavakkal lehet végezni, de mozgással, mozdulatokkal is.
Balla Imre ministránslelkész atya előadása az irgalmasságról, az Isten irgalmáról szintén élvezetes volt, hiszen a szemléltetés által a fiúk jobban megélhették, megérthették az Úr Isten irgalmas szeretetét.
A focibajnokság, a filmnézés, az éneklések, a kiscsoportos előadásokra való készülés, majd az előadások élménye gondolom nem csak számomra, de valamennyi résztvevő számára felejthetetlen lesz. A fiúk ezen programokba is „beleadtak” mindent! Akik látták a facebookon közzétett kisfilmeket, valamit megérezhettek ebből. Jó volt látni, érezni fáradhatatlan lelkesedésüket.
A tábor méltó és ünnepélyes befejezése a Csíksomlyói Mária-köszöntő szentmise volt, melyet megelőzően egy órán keresztül együtt imádkoztunk a hivatásokért. Tomka Magdolna nővér, amikor hallotta, hogy megyünk imádkozni a hivatásokért azt mondta: „Értem miért szenteltek egyszerre hét papot. Itt imádkoznak, hogy legyenek papok”
Igen. Imádkozunk és dolgozunk, imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy legyenek Istennek elkötelezett barátai, papjai, s közösségeink ne maradjanak lelkipásztorok nélkül.
Végezetül: Sit laus Deo propter omnia et propter omnes bene factores! Legyen hála Istennek mindenért és minden jótevőnkért!
Simó Gáspár, spirituális – a tábor szervezője
Vissza