A konferencia óta minden tanárunk elmondta, mennyire jó, hogy ilyesmivel is foglalkozunk biológiaórán. Azt is mondták, mennyire éretten álltunk hozzá mindehhez, és milyen sokat tudunk a témáról. Nos, mi ezt a kezdetekkor még nem így éreztük. Az első órán, amikor a tanárnő bedobta a genetika témájú konferencia ötletét, mindenki képzelete szárnyalni kezdett. Hatalmas izgatottság és az ezzel járó hangzavar tört ki, hiszen mindenkinek volt valami ötlete, amit mindenáron érvényesíteni akart. Éreztük, hogy ez egy nagyon jó projekt lehet, ha kihozzuk magunkból a maximumot.
A következő lépésben csapatokat választottunk, s mindenki azzal kerülhetett egy csapatba, akivel lenni szeretett volna. Minden csapat választott egy témát, ami a mendeli/hagyományos genetika és a molekuláris genetika tudományterületéhez szorosan kapcsolódott. A különféle szervezői munkát is szétosztottuk magunk között, és mindenki olyat választott, ami a szívéhez közel állt, s rendelkezett olyan készséggel, ami által hozzájárulhatott a megvalósításhoz. Így megszülettek a szervezői csapatok: díszlettervezők (osztályterem, berendezés, díszítés), kommunikációs csapat (közösségi média bejegyzések, meghívók, plakátok szövegei), a designerek (arculat), a pénzügyesek (költségvetéssel és szponzorokkal foglalkozók), a menü tervezők (büfé kialakítása, ételek, italok) és a beszámolóval, kiértékeléssel foglalkozók. A szervezői munkára reflektálva, talán nem a legjobb megoldás volt a csapatok ilyenformán való szervezése, mert egyesekre végül sokkal több munka hárult, mint másokra, de a kiértékelő alkalmával ezt és az ehhez hasonló tanulságokat végigvettük, s néhány dolgot másképp csinálunk jövőben.
Készítettünk egy idővonalat is (Gantt chart alapján), amelyen a határidőket tüntettük fel a hozzájuk rendelt teendőkkel, s ehhez igyekeztünk tartani magunkat. A teljes szervezésre és az előadásokra való felkészülésre kb. egy-másfél hónapunk volt, vagyis egy modult szántunk rá a tanévből, ami azt jelentette, hogy nagyon komolyan és hatékonyan kellett hozzáállnunk, felelősséget vállalnunk. A tanárnő végig odaadóan követte a munkánkat, ahol tudott, segített, szakirodalmat biztosított, és próbálta tartani bennünk a lelket. A mi érdekünkben sokszor visszaküldte az általunk írt szövegeket és a bemutatóinkat, hogy valamit megváltoztassunk vagy javítsunk rajta. Bár akkor idegesítő volt, utólag belegondolva a javaslatai nélkül, a főpróba nélkül nem lettünk volna képesek épkézláb előadásokat előkészíteni és azokat meg is tartani. A projektet sokszor nem volt könnyű összehangolni az iskolai feladatainkkal, és mellette nem is maradt időnk másra. Sok ötletet vetettünk el vagy gondoltunk újra, de szerencsére végig rugalmasak maradtunk, kitartottunk, dolgoztunk, és nem lankadt a lelkesedésünk.
A „nagy napon” végül, a konferencia napján a következő előadásokat mutattuk be: A genetika alapjai, Mutációk, Öröklődés és változékonyság, Öröklődő betegségek, Génsebészet, Klónozás, Bioinformatika és biztosítottunk személyreszabott meghívókat, programfüzeteket a vendégeinknek. Az összeállításban olvasható volt a konferencia programja és egy-egy bemutatkozó a csapatokról a témájuk ismertetésével. Az osztályunk díszletét egy nem mindennapi, saját gyártású DNS-karácsonyfa dobta fel, s az előadások végeztével a meghívottak egy tea-kávé büfében beszélgethettek velünk kötetlenebbül pizzát és mézeskalácsot majszolva. Közös megegyezés alapján meghívottaink a következők voltak: Bálint Csilla, az osztályfőnökünk, matematika szakos tanárnő; Fazakas Örs, iskolánk jelenlegi tanulója a XII. C-ből; Gál Ildikó biológiatanárnő; Gál Mátyás, iskolánk volt diákja, aki jelenleg a Sapientia EMTE biomérnöki tanszékének hallgatója; Jakab-Kodácz Stefánia, iskolánk volt diákja, biotechnológiával foglalkozó szakember; Kovács Krisztina, a Sapientia EMTE doktorandusza, génsebészettel foglalkozó szakember; valamint Nagy Péter, természettudományokkal és tudománykommunikációval foglalkozó szakember. Ezúton is ismételten köszönjük nekik a jelenlétet és az építő hozzászólásaikat!
Mikor elérkezett a nagy nap, az osztály fele már idegesen ébredt. Hát még, amikor megérkeztek az első meghívottak! Mindenki kritikusan állt hozzá a saját munkájához és teljesítményéhez. Sokszor voltak magasabbak az elvárásaink magunkkal szemben, mint ahogy azt a valóság megkívánta, de ez segített a tőlünk telhető legjobb munkákat összehozni. Valamilyen formában mindenki kilépett a komfortzónájából, például többünknek is nehezünkre esik mások elé kiállni és beszélni, így erre a teljesítményre különösen büszkék vagyunk, főleg hogy szakértők is jelen voltak. A konferencia elmúltával a projektet egy kiértékelővel zártuk, ahol mindenki a saját élményeiről beszélt: érzések, tapasztalatok, nehézségek stb. Nagyon jó volt érezni az elégedettséget, s látni ezt az osztálytársaimon is. A projekt lehetővé tette, hogy gyakoroljuk a stresszoldást, a lámpaláz kezelését, a közönség előtti beszédet, a konfliktuskezelést és a kritikus gondolkodást. A tanárnő mindvégig nagyon szurkolt nekünk, és láttuk, hogy őszintén büszke ránk. A meghívottak is elhalmoztak dicséretekkel, a hozzáállásuk szívmelengető volt. Nagy Pétertől könyveket is kaptunk, valamint egy meghívást a következő előadására.
Végül, de nem utolsósorban meg szeretnénk köszönni a kedves szponzorainknak, akik anyagiakkal, utalványokkal, szolgáltatásokkal, alapanyagokkal és ételekkel járultak hozzá a szervezéshez: Computer Trade, Sophie’s Flowers, Árvácska virágszalon, Kelme textilüzlet, La Mamma pizza & delivery, Nora Sportcentrum, Mafinom – muffin & kávé kuckó, Indigo nyomtatóiroda, Kele könyvesbolt. Nagyon szépen köszönjük!
Lázár Éva, IX. C
Vissza