Az oszi nagy lelkesedésére január 19-én megszerveztük az első (nem túl téli) túránkat Széphavasra. Nem állíthatom, hogy mindenki felkészültnek érezte magát a hosszú gyalogolásra, de ennek ellenére bátran nekivágtunk. Amint az előbb említettük nem a legtélibb időjárás fogadott, hiszen útközben hó helyett sár ragadt a cipőnk talpára, de minket ez nem ijesztett el. Hamarosan látszani kezdett úticélunk végpontja, a széphavasi Szentlélek kápolna alakja, s hála Tímár Rita tanárnőnek és az érdekesnél érdekesebb bioszos tényeinek, mintha hamarabb haladtunk volna. A kápolna belseje amellett, hogy elbűvölt, kitűnő menedéket nyújtott nekünk a szél ellen.
Ezután Deáky András tanár úr egy rövid, de annál mélyebb előadást tartott a Gyimesi csángók múltjáról, kultúrájáról, illetve az ő áldozatos munkájáról szerte Gyimesben. És ha már történelem, akkor nem hagyhattuk a Rákóczi-vár látogatását sem.
A sok gyaloglás kifárasztotta a bandát, de Kristóf szüleinek hála, nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Tele tömtük magunkat az édesanyja által sütött – isteni almás süteménnyel és pánkójával, közben megcsodáltuk édesapja kakukkos óra gyűjteményét.
Végül napunk utolsó mozzanataként ellátogattunk a bobpályára, ezzel pedig le is zártuk a kalandos kirándulásunkat. A túránk alatt mindig jó hangulat volt (ezúton is köszönet az osztálytársaimnak), tudjuk már, hogy lesz részünk sok hasonlóban, hiszen ahogy az oszi emlegeti “az egyik kirándulás szervezi a következőt”.
Bálint Csilla osztályfőnök és Bőjte Beáta, IX. C
Vissza